Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
teljes kétségbeesésével és abszurditásával néz-e szembe? És tragédiáik mégis felszabadité élményt nyújtanak. Ionesco maga mindig vitatta azt az elképzelést, mely szerint 5, mint avantgárd iré, kivül állna a hagyomány fő áramlatán. Hangsúlyozza, hogy az avantgárd nem más, mint a legfőbb hagyományok lesüllyedt részeinek puszta újra felfedezése. És ilyenformán,elismerve, hogy Corneille untatja, hogy Schiller szerinte elviselhetetlen, Marivaux haszontalan, Musset vékonyka, Vigny játszhatatlan, Victor Hugo nevetséges, Labiche cseppet sem mulatságos, az ifjabb Dumas komikusán érzelgős, Oscar Wilde olcső,Ibsen nehézkes, Strindberg esetlen, Pirandello elavult, Giraudoux és Cocteau felszínes - önmagát úgy tekinti, mint részét annak a hagyománynak, amely magába foglalja Szophoklészt és Aiszkhüloszt,Shakespeare-t, Kleistet és Büchnert, éppen azért, mert ezek a szerzők az emberi állapottal foglalkoznak, annak teljes brutális abszurditásában. Csak az idő mutathatja meg, milyen mértékben lesz Ionesco a nagy hagyomány fő áramlatának részévé. Egy azonban bizonyos: munkássága valóban heroikus kísérlet az emberek közötti kapcsolat gátjainak áttörésére. 63