Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
Ionesco későbbi darabjaiban Bérenger magányos és elszigetelt egyén, de 6 is minden esetben szerelmes egy megértő fiatal dolgozó nő eszményébe, Dany-Daisybe, akiben egyesül a báj, a szépség és az életrevalóság. Ionesco alakjai lehetnek metafizikai értelemben elszigeteltek és magányosak, de semmiképp sem azonosak Beckett és Adamov csavargóival és kitaszítottjaival és ez, bizonyos értelemben, fokozza elszigeteltségük kétségbeejtő és abszurd voltát - magányosak annak ellenére, hogy tagjai egy rendeltetése szerint szerves közösségnek. Azonban,ahogy azt mindenekelőtt a Jacques-ban látjuk, a család a konformitás felé kényszerítő társadalmi nyomás ügynöke, és ennek a nyomásnak még az Orrszarvú édes és szerelmes Daisy je sem tud ellent állni. Mindazonáltal a társas és családi viszonyok jelenléte enyhíti Ionesco világának kétségbeesését; helytelen lenne, ha állásfoglalását merőben pesszimistának tekintenők. 6 szembesíteni akarja az embert az emberi állapot nyers realitásaival és ezáltal a létet hitelessé, teljes mértékben átéltté akarja tenni. Ez azonban egyúttal a felszabadulás útja is. "Ha /az emberi állapot/ abszurditását támadjuk - mondotta egy Ízben Ionesco -, ez egyik módja annak, hogy kinyilvánitsuk az abszurditás ellentétének lehetőségét.... Mert hol másutt létezhetnék hivatkozási pont? ... A Zen buddhizmusnak nem volt közvetlen tanítása; ez az irányzat nem tartalmazott mást, mint csupán a kiút, a reveláció állandókeresését. Engem semmi nem tesz pesszimistábbá, mint a kényszer, hogy ne legyek pesszimista, ügy érzem, hogy a kétségbeesés minden üzenete rögzít egy szituációt, amelyből mindenkinek szabadon kell megkeresnie a kiutat. Épp a kétségbeesett helyzetnek ez a kinyilatkoztatása és a nézőnek e helyzettel való nyilt szembesítése alkotja a katarzist, a felszabadulást. Vajon Oidipusz és Lear nem emberi helyzetének Ionesco, idézi Towarnicki, Spectacles, i.m. 62
