Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház

vetően evokativ erejű érzelmi-indulati képeket kombiné] egyre összetettebb szerkezetekké, akkor drámáit voltaképpen fokoza­tosan eszközzé kovácsolja, amelynek segítségével összetettebb alapvető emberi helyzeteket és élményeket közvetíthet. Meglehet, ez nem mindig sikerül neki egyenlő mértékben; ám az olyan darabokban, mint A lecke, a Székek, a Jacques. az Amédée első két felvonása, Az u.i laké és A kötelesség áldozatai, dia­dalmas sikerrel állította színpadra saját élményét és tette azt a közönség élményévé. Igaz lehet, hogy az ilyen alapvető, bár sokrétű és összetett lelkiállapotok egészében alkalmasabbak rá, hogy egyfelvonásosok vagy épp szkecosek formájában röviden szö­gezzék le őket, semmint egész estét betöltő darabokban. Mind­azonáltal az olyan dráma, mint A bér nélküli gyilkos megmutat­ja, hogy lehetséges több ilyen alapvető élményképet összetet­tebb szerkezetben összefonni. Az Orrszarvú t. amely ugyancsak bizonyltja Ionesco tehetségét a hosszabb lélegzetű formákhoz - talán túlságosan röpiratjellegű, túl közel áll a tézisdrámához, semhogy ebben az összefüggésben érvként szolgálhatna. Természetesen a hagyományos színház is mindig eszköze volt az emberiség alapvető élményei közlésének. Ám ezt az elemet gyak­ran rendelték alá más funkcióknak, például egy történet elmon­dásának vagy bizonyos eszmék megvitatásának. Ionesco ezt az e­­gyetlen elemet akarja különválasztani - mert szerinte ebben rejlik a színház legfőbb teljesítménye és ebben szárnyalja túl a művészi kifejezés minden más formáját - és vissza akarja ál­lítani a tiszta, teljes egészében teátrális színházat. Ionesco technikai leleményessége, amelyet e cél megvalósításá­nak érdekében latba vet, valóban bámulatba ejtő. Csupán A ko­pasz énekesnőben, első és sok szempontból legegyszerűbb darab­jában, Alain Bosquet a komikumnak nem kevesebb, mint harminc­hat "receptjét" mutatta ki ; skálájuk magában foglalja a cse­lekmény tagadását /vagyis az olyan jeleneteket, amelyekben sem­mi sem történik/, az alakok személyazonosságának elveszítését, a félrevezető címet,.a mechanikus meglepetést, az ismétlődést, az álegzotikumot, az állogikát, a kronológiai rend eltörlését, 7x/ Alain Bosquet: le Théâtre d’Eugène Ionesco, ou les 36 Re­cettes du Comique. Combat. Párizs 1$55. február 17. 59

Next

/
Oldalképek
Tartalom