Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház

az alteregók burjánzását /tudniilik a csupa Bobby Watsonból ál­ló családot/, az emlékezet elvesztését,a melodrámai meglepetést /e cselédlány azt mondja: "Sherlock Holmes vagyok"/, egyazon do­log ellentétes magyarázatainak együttes létezését, a dialógus folyamatosságának megszakadását és hamis várakozások felkeltését csakúgy, mint pusztán stilisztikai jellegű fogásokat, amilyenek a sablonok, truizmusok, hangutánzó szavak, szürrealista közmondá­sok, idegen nyelvek értelmetlen használata, és a teljes értelem­­vesztés, a nyelv elfajulása merő asszonanciás és hangzásbeli sé­mákká . Szt a listát tovább bővithetnénk számos más jellemző fogással Ionesco későbbi darabjaiból. Itt van mindenekelőtt a tárgyak é­­letre keltése és elburjánzása, a természetüket szemünk láttára változtató alakok homogeneitásának elvesztése, a különféle tükör­­hatások, amelyek révén maga a dráma válik a drámán belüli vita tárgyává, a színpadon kivüli dialógus alkalmazása, amely az e­­gyénnek a lényegtelen mindennapi fecsegés tengerében való elszi­geteltségére mutat,a megkülönböztetés elmosódása élő és élette­len tárgyak között, az ellentmondás az alakok leírása és tényle­ges külseje között /a Jeune fille & marier - Az eladó lány -cím­szereplője, aki vallójában bajuszos úriember; a Le Maître - A ve­zér - fej nélküli zsenije/, a színpadon lezajló metamorfózisok alkalmazása A képben és az Orrszarvúban/ és még egy seregnyi más eszköz. Melyek tehát azok az alapvető helyzetek és élmények, amelyeket Ionesco e dúsan burjánzó komikai - és tragikomikai—lelemény se­gítségével tolmácsolni kiván? Ionesco színházának két alaptémája van, amely gyakran egyazon darabon belül is felmerül. A cseké­lyebb jelentőségű a tiltakozás a mai gépies, polgári civilizáció halálos volta, a reális, átélt értékek pusztulása és az életnek ebből következő lealacsonyodása ellen. Ionesco olyan világot tá­mad, amely elvesztette a maga metafizikai dimenzióját, amelyben az emberek, saját létezésükkel szembenézve, nem éreznek többé ti­tokzatosságot, áhitatos félelmet. A megkövesedett nyelv szenvedé­lyes kigúnyolása mögött ott húzódik a védőbeszéd a költői élet­koncepció visszaállítása mellett: 6C

Next

/
Oldalképek
Tartalom