Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
az alteregók burjánzását /tudniilik a csupa Bobby Watsonból álló családot/, az emlékezet elvesztését,a melodrámai meglepetést /e cselédlány azt mondja: "Sherlock Holmes vagyok"/, egyazon dolog ellentétes magyarázatainak együttes létezését, a dialógus folyamatosságának megszakadását és hamis várakozások felkeltését csakúgy, mint pusztán stilisztikai jellegű fogásokat, amilyenek a sablonok, truizmusok, hangutánzó szavak, szürrealista közmondások, idegen nyelvek értelmetlen használata, és a teljes értelemvesztés, a nyelv elfajulása merő asszonanciás és hangzásbeli sémákká . Szt a listát tovább bővithetnénk számos más jellemző fogással Ionesco későbbi darabjaiból. Itt van mindenekelőtt a tárgyak életre keltése és elburjánzása, a természetüket szemünk láttára változtató alakok homogeneitásának elvesztése, a különféle tükörhatások, amelyek révén maga a dráma válik a drámán belüli vita tárgyává, a színpadon kivüli dialógus alkalmazása, amely az egyénnek a lényegtelen mindennapi fecsegés tengerében való elszigeteltségére mutat,a megkülönböztetés elmosódása élő és élettelen tárgyak között, az ellentmondás az alakok leírása és tényleges külseje között /a Jeune fille & marier - Az eladó lány -címszereplője, aki vallójában bajuszos úriember; a Le Maître - A vezér - fej nélküli zsenije/, a színpadon lezajló metamorfózisok alkalmazása A képben és az Orrszarvúban/ és még egy seregnyi más eszköz. Melyek tehát azok az alapvető helyzetek és élmények, amelyeket Ionesco e dúsan burjánzó komikai - és tragikomikai—lelemény segítségével tolmácsolni kiván? Ionesco színházának két alaptémája van, amely gyakran egyazon darabon belül is felmerül. A csekélyebb jelentőségű a tiltakozás a mai gépies, polgári civilizáció halálos volta, a reális, átélt értékek pusztulása és az életnek ebből következő lealacsonyodása ellen. Ionesco olyan világot támad, amely elvesztette a maga metafizikai dimenzióját, amelyben az emberek, saját létezésükkel szembenézve, nem éreznek többé titokzatosságot, áhitatos félelmet. A megkövesedett nyelv szenvedélyes kigúnyolása mögött ott húzódik a védőbeszéd a költői életkoncepció visszaállítása mellett: 6C
