Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
dulás a nevetés formájában lép fel; és ezért komikusak Ionesco darabjai. "Ami engem illet - mondja Ionesco -, soha nem tudtam megérteni a közkeletű megkülönböztetést komikum és tragikum között. Mivel a komikum nem más, mint az abszurditás intuitiv megsejtése, szerintem inkább vezet kétségbeeséshez, mint a tragikum. A komikum nem ad kiutat. Azt mondom, 'kétségbeeséshez vezet’, de valójában túl van mind a kétségbeesésen, mind a reményen." Ám épp ebben rejlik a nevetés felszabaditó hatása: "Ahumor felszabadult luciditással ruház fel; tudatára ébreszt az ember tragikus vagy kiszolgáltatott helyzetének... nemcsak a biráló szellem maga... hanem ... a humor az egyetlen,birtokunkban lévő lehetőség, hogy elhatároljuk magunkat tragikomikus emberi helyzetünktől, a létezés okozta rossz közérzettől - persze csak azután, hogy felülkerekedtünk rajta, asszimiláltuk, tudomást vettünk róla. Ha felismerjük, mi a borzalmas és nevetünk rajta, ezzel urai lettünk a borzalmasnak... A logika a felismert tények abszurditásának logikátlanságában nyilatkozik meg. Csak a nevetés nem tisztel semmiféle tabut, csak a nevetés állj a útját uj antitabu tabuk teremtésének; csak a komikum adhat rá erőt, hogy elviseljük a lét tragédiáját. A dolgok igazi természetét, magát az igazságot csak a képzelet tárhatja fel előttünk, a képzelet, amely realistább minden realizmusnál. Ám ha Ionesco újra és újra hangsúlyozza drámáinak feltáró,megismerő funkcióját, nekünk mindig szem előtt kell tartanunk,miféle megismerést akar közvetiteni. A kritikusok, amikor először találkoznak egy Ionesco-drámával, mondjuk, a Székekkel vagy A bér nélküli gyilkossal, zavarukban hajlamosak feltenni a kérdést: mit akarnak demonstrálni ezek a darabok.Végtére is valamennyien tudjuk, hogy az emberek nehezen tudják közölni egyéni élményeiket, tudjuk, hogy a halál elkerülhetetlen. Mihelyt a közönség rájött, mire akar kilyukadni az iró, a drámának véget kellene érnie. Csakhogy Ionesco nem a fogalmi,meg-/x/ Uo., 260. o. /xx/ La Démystification par l’humour noir, i.m. 56
