Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
gyanezt a felgyorsulást és felhalmozódást találjuk meg a Jacques obszcen végső őrjöngésében csakúgy, mint a bútorok fokozódó burjánzásában Az_u,j_2akónál, a Székek egyre zsúfoltabb szobájában és az Orrszarvú sokasodó számú átváltozásaiban. Ionesco azonban hangsúlyozza: az intenzitás-növelést, a felhalmozódást és az előrehaladást nem szabad összetéveszteni a meseszerkesztő törekvésével, hogy cselekményét valamilyen csúcspont felé fejlessze. Az elbeszélő cselekmény esetében a csúcspont valamilyen probléma végső megoldásához vezet. És Ionesco gyűlöli "az okoskodó, szillogizmusként épített drámát, amelyben az utolsó Jelenetek a premisszának tekintett bevezető Jelenetek logikai konklúzióját Jelentik."/Z// Ionesco elveti a Jól megcsinált, történetet közlő darabot: "Én nem azért Írok drámát, hogy elmondjak egy történetet.A színház nem lehet epikus... mert drámai. Az én szememben a dráma nem azt jelenti, hogy leírjuk egy ilyen történet fejlődését - akkor regényt Írnánk vagy filmet. A dráma szerkezetileg tudati állapotok vagy helyzetek sorozatából áll, amelyek egyre intenzivebbek, egyre süritettebbek lesznek, aztán összebonyolódnak, akár azért, hogy ismét kibonyolódjanak, akár azért,hogy az elviselhetetlen öszszebogozottság állapotába torkolljanak."/,'3DC// A jól megcsinált dráma elegáns, logikus szerkezetével Ionesco az intenzitás, a pszichológiai feszültségek fokozatos növelésének követelményét szegezi szembe. Ennek megvalósításában az Írót,Ionesco nézete szerint, nem köti semmiféle szabály vagy korlát: "A színházban mindent szabad. Szabad életre kelteni alakokat, de éppúgy szabad anyagi formába öltöztetni szorongásos állapotokat, belső tartalmakat is. Ily módon nemcsak engedélyezett, de tanácsos is, hogy a kellékeket bekapcsoljuk a cselekménybe,élet-Ionesco: Théâtre et anti-théâtre. Cahiers des Saisons, 2. sz. 1955 október? /xx/page8 jou:mai. i.m. 231. o. 54
