Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház

gyanis nincsenek/, sem alakjainak története /alakjai ugyanis os­tobák/, hanem ez a téboly, ez a látszólag szabályozott mechaniz­mus, amelyet éppen mozgása és felgyorsulása tör szét."/3'/ Ionesco a feydean-i bohózatoknak ezzel a felgyorsítási princípi­umával hasonlítja össze a maga klasszicizmusát, saját kisérletét, hogy "a szinház mechanizmusát a maga tiszta állapotában"ujra fel­fedezze: "A leckében például mese nincs, de előrehaladás azért van. Ezt az előrehaladást úgy próbálom létrehozni, hogy bizonyos módon fokozatosan sűrítem a lelkiállapotokat, fokozatosan sűrí­tek egy érzést, egy szituációt, egy szorongást. A szöveg pusztán csak ürügy a szinészi játékra, amely a komikumtól kiindulva fo­kozatosan nő fel. A szöveg csak kellék, esek ürügy az intenzi­tásnak ehhez a fokozásához. A kopasz énekesnőtől az Orrszar­vúig a cselekménynek ez a süritése és intenzitás-növelése jelen­ti Ionesco drámáinak alapvető formai princípiumát, tulajdonképpe­ni formáját, ellentétben Beckett és Adamov drámáival /az utóbbi­nál az abszurd színházzal való szakításáig/, amelyek köralakban szerkesztettek: a kezdeti szituációhoz vagy annak egyenértékű megfelelőjéhez térnek vissza, egy olyan null ponthoz,amelyből néz­ve a megelőző cselekmény hiábavalónak tűnik, úgy hogy akár soha meg sem történt volna. Igaz, hogy A kopasz énekesnő és A lecke is úgy végződik, ahogy kezdődött: Martinék /vagy, a párizsi elő­adásban Smithék/ ugyanabba a dialógusba fognak, amelyet a darab elején hallottunk, illetve uj tanítvány érkezik uj leckeórára.Ám A kopasz énekesnő esetében ez a befejezés később jutott a 3zerző eszébe; eredeti szándéka szerint a zárdjelenet pokoli felfordu­lását a közönség közvetlen megtámadásával akarta betetőzni. A leckében pedig tudjuk, hogy a nap negyvenegyedik tanítványát a tanár éppolv őrjöngve fogja meggyilkolni, mint a negyvenediket­­vagyis újabb elkerülhetetlen, sőt, még őrjöngőbb csúcspont kö­vetkezik majd be. Valójában ez a legtöbb Ionesco-darab sémája:u­/x/ 'Interjú a L’Expressben, I960, január 29. /rx/ Uo.

Next

/
Oldalképek
Tartalom