Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
A mindkét fél részéről ragyogóan megvívott Ionesco - Tynan-vita megmutatja, hogy Eugène Ionesco - ellentétben a sajtó gyakori beállításával - semmiképpen sem pusztán csak derűs nonszenszdarabok szerzője, hanem komoly művész, aki vállalja az emberi helyzet realitásainak küzdelmes kutatását, tökéletesen tisztában van a vállalt feladattal és munkáját rendkívüli intellektuális erővel végzi. Amikor a háború véget ért, Ionesco majdnem harminchárom esztendős volt. Semmi nem vallott arra, hogy nemsokára hírneves drámaíró lesz; sőt, valójában intenziven utálta a színházat. "Olvastam regényeket, esszéket, szívesen jártam moziba. Időnként zenét hallgattam, képtárakat látogattam, de színházba jóformán /m/soha nem mentem." ' ' Miért utálta a színházat? Gyermekkorában szerette, de azután kiábrándult belőle; "kritikai érzékem kifejlődvén, felfedeztem a színház durva zsinórjait". A színészek játéka zavarba hozta, mintegy helyettük is szégyenkezett. "Színházba járni számomra annyit jelentett, hogy végignézzem: emberek, mégpedig minden jel szerint komoly emberek, miképp csinálnak magukból bolondot."Pedig Ionesco szerette a fikció világát, sőt meggyőződése volt, hogy a költészet igazsága felsőbbrendü, mint a valóságé. Nem volt visszás számára a filmek színészi játéka sem. De a színházban "a hus-vér emberek színpadi jelenléte hozott zavarba. A- nyagi jelenlétük szétrombolta a fiktiv világot, lényegében két valóság-sikkal találkoztam: a színpadon mozgó és beszélő élő, mindennapi emberek konkrét, anyagi, elszegényített, üres, korlátozott valóságával és a képzelet valóságával; a kettő szembe nézett egymással, de soha nem esett egybeí nem tudott egymással M Ionesco: Expérience du Théière. Nouvelle Revue Française, Párizs 1958. február 1., 24-7. o. 40