Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
3. Eugene Ionesco - Színház és antiszínház
jában. Ily módon a művészet formai kísérletezései érvényesebben és hasznosabban tárják fel a valóságot /mert kitágítják az ember ismereteit a való világról/, mint a sekély és a tömegek számára azonnal felfogható müvek. Századunk kezdete óta az ilyen fajta alkotói kutatás nagymértékben fellendült és - különösen a zenében és a festészetben - át is alakította a világról való ismereteinket. "Az irodalomban és mindenekelőtt a színházban ez a folyamat mintha megrekedt volna, talán 1925 óta. Szeretném remélhetni, hogy azon szerény művészek közé számitok, akik újra felkarolták. Megkíséreltem például, hogy alakjaim.... szorongásának tárgyakon át adjak külső formát; hogy szóra bir- Jam a színpadi diszletet; hogy a cselekményt vizuális közegbe transzponáljam; hogy látható képeket vetítsek ki félelemről megbánásról, lelkifurdalásról, elidegenedésről, hogy játsszam a szavakkal... Ily módon megpróbáltam a szinpad nyelvét kiterjeszteni... Tájon elitélendő dolog ez?" A formai kisérletezés, érvel Ionesco, sokkal szorosabban kötődik a valósághoz, mint a társadalmi realizmus, abban a formájában, ahogyan például egy Ionesco által is megtekintett szovjet festészeti kiállításon megnyilvánult. A szovjet művészek unalmas tematikus-ábrázoló képei nagyon tetszettek a helyi tőkés nyárspolgároknak s mi több: "a társadalmi realista festők épp azért voltak formalisták és akadémikusak, mert túl kevés figyelmet fordítottak a kifejezés formai eszközeire és ezért semmiféle mélységig nem tudtak lehatolni." Egy Masson-tipusu művész festményeiben viszont igazság is van, élet is van: "Minthogy Masson, művészetének szakembere, békén hagyta az emberi valóságot, nem próbálta azt megragadni és csak a festéssel törődött, az emberi valóság és annak tragikus elemei éppen ezért igazul és szabadon kibontakoztak. Ily módon az, amit Mr. Tynan antirealisiának hiv, reális lett, a közölhetetlen közölte önmagát, és itt, minden emberi, korikrét és erkölcsi valóság látszólagos megtagadása mögött, mindvégig ott rejlett e valóság eleven lelke, mig a másik oldalon, az antiformalisták oldalán, csak kiszáradt, üres,halott formákat láttunk. Nem, az ember nem hord/yr/ ja a szivét a tenyerén."' ' /x/ Uo. 9
