Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

2. Arthur Adamov - A gyógyítható és a gyógyíthatatlan

tékben abszurd, nélkülözi ezt a tragikus elemet. Társadalmi és politikai sikon Adamov a megoldást a kommunizmus­ban találja meg. De az ő kiállása a kommunizmus ügye mellett rop­pant egyéni jellegű. Ó a kommunizmusban nem lát semmiféle ter­­meszetfölötti, szakrális elemet. Ideológiája merőben emberi vo­natkozásokra korlátozódik, és Adamov számára nyitott kérdés ma­rad, hogy "vajon valami, ami az emberi szférára korlátozódik,va­­laha is megragadhat-e többet az ember-alattinál".' ' Ha igy áll a helyzet, miért támogatja mégis a kommunizmust? "Ha ennek el­lenére a kommunizmushoz pártolunk, ez pusztán azért-van, mert egy napon, amikor a kommunizmus egészen közel kerül majd leg­főbb céljának megvalósitásához - mindama ellentmondások legyő­zéséhez, amelyek az emberek között a javak cseréjét meggátolják -, elkerülhetetlenül szembe találkozik majd a dolgok természeté­ben rejlő nagy 'nem’-mel, amelyet harcai során hite szerint fi­gyelmen kivül hagyhatott. Amikor majd az anyagi akadályokat le­küzdötték, amikor az ember többé nem csaphatja be magát boldog­talanságának természete felől, akkor feltámad majd a szorongás, amely annál hatalmasabb s annál termékenyebb lesz, mivel lehán­­tódott róla minden, kiteljesedését gátló körülmény...n/**/ Adamov a második világháború vége felé kezdett drámákat Írni. Ebben az időben Strindberget olvasta és Strindberg drámáinak,ne­vezetesen az Álomjátéknak hatására kezdte felfedezni a drámai anyagot mindenütt maga körül, "a legközönségesebb mindennapi e­­seményekben, különösen az utcai jelenetekben. Mindenekelőtt a járókelők sorai tűntek fel, magányuk a tömegben, beszédük ijesz­tő sokfélesége; örültem, hogy beszédükből csak foszlányokat hal­lok, amelyek más beszélgetésfoszlányokkal összekapcsolva mint­egy összetett egésszé nőttek; egésszé, amelynek épp töredékes­sége vált jelképes igazságának biztositékává."Z**3/ Egy napon Adamov: Le Refus. L’Heure Nouvelle, II. sz. lábjegyzet a 6. oldalon. /xx/ Uo. -/xxx/Adaujov; Théâtre II. Gallimard, Párizs 1955. Note Prélimi­naire, 8. o. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom