Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

1. Samuel Beckett - Az én keresése

deny fele tart, amely a múlt időnek az orak jelenségeitől fel, , , , /x/

Kavart es tarkava szinezett fluidomat tartalmazza."

Mivel tehát alá vagyunk vetve ennek a folyamatnak: az idő átáramlik rajtunk és közben megváltoztat - soha, életünk egyetlen pillanatában sem vagyunk azonosak önmagunkkal. Ezért "kelt csalődást annak semmisége, amit előszeretettel beteljesülésnek szoktunk nevezni. De mi a beteljesülés? A szubjektum azonosulása vágyának objektumával. Csakhogy a szubjektum útközben meg* * H / y y j

halt - es tálán nem is egy Ízben. ' Ha Godot Vladimir és Estragon vágyának objektuma, természetes, hogy örökre elérhetetlennek tetszik számukra.

Amikor Beokettnek felteszik a kérdést: mi Í3 a Godot-ra várva témája, néha Szent Ágoston Írásainak egy passzusára hivatkozik: "Ágostonnál van egy csodálatos mondat. Bár csak emlékeznék a latin szövegre; latinul még szebb, mint angolban. ’Ke csüggedjetek: az egyik lator üdvözült. He bízzátok el magatokat: az egyik lator elkárhozott.’" És néha hozzáteszi: "A gondolatok formája akkor is érdekel, ha magukban a gondolatokban nem hiszek... Ennek a mondatnak a formája csodálatos. Márpedig a forma az, ami számit."^30^

A két keresztre feszitett lator témája, az üdvözülés reményének bizonytalansága és esetlegessége valőban áthatja az egész drámát... Beckettet a gondolat formája nyűgözte le. Valamennyi gonosztevő közül, a sok milliónyi bűnöző közül, akit a történelem során kivégeztek, kettőnek, csak kettőnek volt esélye rá, hogy halála órájában ilyen páratlanul hatékony módon jusson

/x/ Uo., 4-5. o.

/xx/ Uo., 13. o.

/xxx/ Becke11, idézi Harold Hobson: Samuel Beckett. Dramatist of the Year. International Theatre Annual, I.az. John Calder, London 1956. és Alan Schneider, i.m.

18