Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
1. Samuel Beckett - Az én keresése
feloldozáshoz. Az egyik véletlenül egy ellenséges megjegyzést tett: elkárhozott. A másik véletlenül szembeszállt ezzel az ellenséges megjegyzéssel: üdvözült. Milyen könnyen cserélődhettek volna fel a szerepek! Hiszen végső soron nem alaposan megfontolt Ítéletekről volt sző, hanem esetleges felkiáltásokról,amelyek a legvégletesebb kínszenvedés és feszültség pillanatában hangzottak el. Ahogy Pozzo mondja Luckyról: "Gondoljátok meg, hogy könnyen járhatnék az ő cipőjében és ő az enyémben. Ha a véletlen nem akarta volna másképp. Kinek-kinek a magáét ."^X//Me g aztán megeshet az is, hogy a cipőnk egyik nap illik a lábunkra, másnap pedig nem; Estragont az I. felvonásban csúnyán töri a csizmája; a II.-ban pompásan illik a lábára. A párhuzamok kutatása sok érdekes eredményt hozhat, mégsem mehetünk túl messzire abban a kísérletben, hogy Beckett szemléletét bármilyen filozófiai iskolával azonosítsuk. A Godot-ra várva-méretü drámának épp az adja meg sajátos gazdagságát, hogy annyi különféle távlatra nyit ablakot. Lehetőséget ad filozófiai, vallási és pszichológiai értelmezésekre, mégis mindenekfölött költemény, az időről, a dolgok tünékenységéről és a lét titokzatosságáról; a változás és az állandóság, a szükségszerűség- és az abszurditás paradoxoné. Azt fejezi ki, amit Watt gondolt Knott ur otthonáról: "... Knott ur lakásán semmi nem változott, mert semmi nem volt állandó, és semmi nem jött vagy ment, mert minden jövés-menés volt."//,xx',, Amikor a Godot-ra várva-t figyeljük, ugyanaz az érzés tölt el, mint Wattot, amikor Knott ur világának szervezetét szemlélte: "Ő azonban alighogy megérezte egyfelől mindeme dolgok abszurditását, másfelől a többi dolgok szükségszerűségét /mert ritkaság, hogy az abszurditás érzetét ne követné a szükségszerűségé/, máris érezte, milyen abszurdak azok a dolgok, amelyeket épp az imént szükségszerűnek érzett /mert ritkaság, hogy a szükségszerűség érzetét ne követné az abszurditásé/." ^ Godot-ra várva, i.m. 31.o. Beckett: Watt. Olympia Press, Párizs 1958. 144-5. o. /ra/ü0., 146. o. 19
