Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
1. Samuel Beckett - Az én keresése
... rülbelül úgy, mint egy szimfónia különböző témáit, amelyek egyidejű kölcsönhatásukból meritik Jelentésüket. De ha Beckett drámáihoz közeledve vigyáznunk is kell,nehogy beleessünk a csapdába és leegyszerüsitett magyarázatot próbáljunk nyújtani értelmükre vonatkozóan - ez nem Jelenti azt, hogy ne vethetnők őket gondos vizsgálat alá, oly módon, hogy elkülönítjük egymástól az egyes kép- és témacsoportokat és megpróbáljuk felfedni szerkezeti alapjukat. Az ilyen vizsgálódás eredményei megkönnyithetik a szerző szándékának követését és segítségükkel megismerhetjük ha nem is a kérdéseire adott válaszokat. de legalábbis magukat az általa feltett kérdéseket. * A Godot-ra várva nem történetet mond el, hanem egy statikus helyzetet tár fel. "Semmi nem történik, senki nem jön, senkinem megy, iszonyú ez.n//x^ Két öreg csavargó, Vladimir és Estragon várakozik az országúton, egy fa mellett. Ez a kezdő szituáció az I. felvonás elején. Az I. felvonás végén megtudják, hogy Godot ur, akivel hitük szerint találkájuk van, nem tud eljönni, de holnap bizonyosan eljön. A II. felvonás pontosan ugyanezt a sémát ismétli meg. Megjön ugyanaz a fiú és átadja ugyanazt az üzenetet. Az I. felvonás igy ér véget: "ESTRAGON: Nos, induljunk? VLADIMIR: Igen, induljunk. /Nem mozdulnak/" A II. felvonás ugyanezekkel a dialógussorokkal ér véget, de ugyanezek az alakok forditott sorrendben mondják el. Az eseménysor ás a dialógus a két felvonásban különböző. A két csavargó mindegyik alkalommal különböző körülmények között találkozik' két másik alakkal, Pozzóval és Luckyval, úrral és szolgával; mindegyik alkalommal más okból kisérlik meg és vétik el az öngyilkosságot; de ezek a variációk csak arra valók, hogy a /x / ' -Beckett: Waiting for Godot.. Faber and Faber, London 1959. 41. o. 16 I
