Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
1. Samuel Beckett - Az én keresése
Hamlet mondanivalóját akarták néhány rövid és egyszerű sorra redukálni: mégis, saját Jelentésének és mondanivalójának legvilágosabb, legtömörebb kifejezése maga a dráma marad, éppen mert bizonytalanságai és nem egyszerűsíthető többértelműségei lényeges elemét alkotják összhatásának. Ezek a meggondolások, különböző fokoh, minden alkotó szellemű irodalmi műre vonatkoznak, de különös erővel érvényesülnek az olyan müvek esetében, amelyek elsősorban azt akarják kifejezni: milyen titokzatos döbbenet és szorongás fogja el szerzőjüket az emberi állapot láttán, milyen kétségbeesés vesz erőt rajta, amiért képtelen a létezésben értelmet lelni. A Godot-ra várva esetében az általa keltett bizonytalansági érzet, e bizonytalanság árapálya - Godot kiléte felfedezésének reményétől a megismétlődő csalódásokig - maga a dráma lényege. Minden olyan törekvés, hogy Godot személyazonosságát biráló elemzéssel megállapítva tiszta és biztos értelmezéshez Jussunk, olyan balgatag lenne»mintha egy Rembrandt-kép chiaroscuroJa mögött rejtőző világos körvonalakat a festék lekaparásával akarnék felfedezni. Mégis, nagyon is természetes, hogy egy ilyen szokatlan és meghökkentő konvencióban fogant drámák különös igényt ébresszenek a magyarázatra, amely felfedné rejtett értelmüket és mindennapi nyelvre forditaná azt. E tévedés forrása abban a félreértésben rejlik, amely szerint ezeket a drámákat valamiképpen mégiscsak a "normális" szinház konvencióira kellene redukálni, olyan cselekményt kellene találni bennük, amelyet meseformában össze lehetne foglalni, ügy érezzük, ha csak felfedezhetnénk valami elrejtett nyomot, akkor ki tudnánk csikarni e bonyolult darabok titkát és feltárhatnék a bennük eldugott konvencionális drámai cselekményt. Az ilyen kísérletek azonban kudarcra Ítéltek. Beckett színmüveiből még tökéletesebben hiányzik a cselekmény, mint az abszurd dráma többi alkotásából, lineáris fejlődés helyett szerzőjüknek az emberi állapottal kapcsolatos intuícióját mutatják be lényegileg polifón módszerrel; közönségüket megállapítások és képek szervezett építményével állítják szembe; e megállapítások és képek áthatják egymást és őket tota-litásukban kell érzékelnikö-15
