Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

1. Samuel Beckett - Az én keresése

1. SAMUEL BECKETT Az én keresése Amikor Alan Schneider, a Godot-ra várva amerikai bemutatójának rendezője, megkérdezte Beckett-rtől, kit vagy mit értett Godot­­-n, ezt a választ kapta: "Ha tudnám, megmondtam volna a darab­ban."^ Üdvös figyelmeztetés ez mindazok számára, akik Beckett müvei­hez azzal a szándékkal közelednek, hogy felfedezzék megértésük kulcsát, hogy pontos és határozott szavakkal kimutassák e mü­vek jelentését. Az ilyen vállalkozás talán jogosult lehet o­­lyan irő müveit boncolva, aki határozott, félreérthetetlen fi­lozófiai vagy erkölcsi koncepcióból indul ki és azt azután cse­lekmény és jellemek konkrétumaiba ülteti át. De még ilyen eset­ben' is nagy esély van rá, hogy a végtermék - amennyiben igazi alkotó képzelet szülötte - túllépi majd a szerző eredeti szán­dékait, sokkal gazdagabbnak, komplexebbnek mutatkozik és szá­mos további értelmezésre ad lehetőséget. Mert, ahogy Beckett maga mutatott rá Joyce Work in Progresséről Írott esszéjében, egy művészi megnyilatkozás formáját, szerkezetét és hangulatát nem lehet elválasztani jelentésétől, fogalmi tartalmától, egy­szerűen azért, mert a műalkotás mint egész egyenlő önnön je­lentésével, mert az, amit mond, felbonthatatlanul kapcsolódik a móddal, ahogyan mondja és nem is mondható el másképp“-könyv­tárakat töltenek meg azok a kísérletek, amelyek például a ^x^Alan Schneider: Waiting for Beckett. Chelsea Review,Hew York 1958 ősze. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom