Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
optimista illúziók felszíne alatt. Szorongásait a színpad megfogalmazza és igy ő meg tud szabadulni azoktól. Az egész világirodalom vonatkozásában mindig is ez volt a jellemzője az akasztófahumornak és az "humour noir"-nak, márpedig az abszurd színház ezeknek legfrissebb példája. Az olyan illúziók, amelyek a valósággal nyilvánvaló ellentmondásban vannak, kényelmetlen érzést ébresztenek; ezt a feszélyezettséget oldja fel és vezeti le a felszabadító nevetés, amelyet a világ alapvető abszurditásának felismerése fakaszt. Minél erősebbek a szorongások, és minél erősebb a kisértés, hogy illúziókban ringatózzunk, annál jótékonyebb ez a terápiás hatás - ime a magyarázata a Godot-ra várva San Quentin-i sikerének. A fegyencek számára megkönnyebbülést jelentett, amikor a csavargók tragikomikus helyzetében felismerhették ssját csodavárásuk reménytelenségét. Lehetővé vált számukra, hogy nevessenek a csavargókon - és önmagukon. Az abszurd drámát érdeklő valóság pszichológiai valóság;ez a valóság olyan képekben fejeződik ki, amelyek az iró belső lelkiállapotait, álmait, lidércnyomásait, félelmeit és konfliktusait tükrözik. Ezért az effajta drámák által keltett drámai feszültség alapvetően különbözik annak a drámatipusnak a feszültségétől, amelynek fő célja, hogy egy elbeszélt cselekményt kibontva objektiv alakokat mutasson be. Az expozíció, konfliktus és végső megoldás sémája olyan világnézetet tükröz, amely el tud képzelni megoldásokat; olyan szemléletet, amely egy objektiv valóság felismerhető és általánosan elfogadott sémáján alapul, hisz abban, hogy ez a valóság megragadható, hiszi, hogy e valóságból levezethetjük az emberi lét célját és a cél megszabta magatartási törvényeket. A fentiek vonatkoznak még a legkönnyebb szalonvigjátékra is, amelyben a cselekmény tudatosan korlátozott világszemléleten alapul és a szereplő személyek egyetlen célja, hogy ki-ki megtalálja a párját. A másik végleten még a legsötétebben pesszimista naturalista vagy expresszionista drámák közönsége is vihet haza magával, a függöny végső legördülése után, valami megfogalmazott mondanivalót vagy filozófiát; a megoldás lehetett szomorú,de mégiscsak valamilyen -racionálisan megfogalmazott végső köve^kezte-168