Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
test jelent. Ez, mint arra a bevezetőben rámutattam, érvényes még Sartre vagy Camus drámáira is, amelyek pedig az emberi lét abszurditásának filozófiáján alapulnak. Még az olyan színmüvek is, mint a Zárt tárgyalás, Az ördög és a .lóisten és a Caligula is lehetővé teszik, hogy a nézők intellektuálisan megfogalmazott filozófiai tanitást vihessenek haza. Ezzel szemben az abszurd dráma, amely nem intellektuális fogalmakon, hanem költői képeken át fejlődik, nem vet fel expozíciójában intellektuális problémákat és nem ad semmiféle olyan egyértelmű megoldást, amelyet leckévé vagy velős mondássá lehetne redukálni. Sok abszurd drámának körkörös szerkezete van, pontosan úgy végződnek, ahogy kezdődtek; másoknál a fejlődés pusztán a kiinduló szituáció intenzitásának fokozatos növekedéséből áll. És mivel az abszurd dráma tagadja az emberi magatartások motiválhatőságát vagy azt az elképzelést, mely szerint az emberi jellem holmi változtathatatlan lényegen alapulna, tehát nem merithet hatást abból a feszültségből, amelyet más drámai konvenciók kínálnak. Az ilyen konvenciókban fogant színmüvek nézői egy drámai egyenlettel találkoznak; ez a drámai egyenlet egy problémát dolgoz fel,a probléma pedig világosan meghatározott tényezőkön alapul, amelyeket már az első jelenetekben megismerhettünk. A legtöbb drámai konvenciónál a közönség állandóan azt kérdezi magától:"És mi történik ezután?" A feszültség pedig onnan ered, hogy a néző várja a szóban forgó drámai egyenlet megoldását. Az abszurd szinház közönsége olyan cselekményekkel találkozik, amelyek nélkülözik a látható indokokat, olyan alakokkal, akik állandó mozgásban-változásban vannak és olyan történésekkel, amelyek gyakran nyilvánvaló módon kivül esnek a racionális tapasztalat körén. A közönség itt is felteheti a kérdést:"És mi történik ezután?" De minthogy ezután bármi történhet, a választ nem vezethetjük le a közönséges valószinüség szabályaiból, hiszen ehhez olyan motívumokra és jellemképekre volna szükség, amelyek az egész dráma folyamán állandóak maradnak.A lényeges kérdés itt nem annyira az, hogy mi történik majd ezután, hanem az, hogy mi történik valójában? "Mit jelent a dráma cselekménye?" 169
