Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
adá azt mondja munkásának: "Rokonszenvezem álláspontjával" - ő maga ugyan hihet abban, amit mond, de szavai objektive értelmetlenek. Bármennyire bizonygatja is a munkás irántirokonszehvét, ellensége marad. A nyelv itt a puszta szubjektivitás birodalmába tartozik és ezért nélkülözi az objektiv valóságot. Ugyanez vonatkozik a modern mélypszichológiára és pszichoanalízisre. Minden mai gyerek tudja, milyen hatalmas szakadék tátong a tudatos gondolatok-kijelentések és a kimondott szavak mögötti pszichológiai valóság között. A fiú, aki szeretetéről és tiszteletéről biztosítja apját, objektive minden bizonnyal telve van a legmélyebb oidipuszi gyűlölettel apja iránt. Talán öntudatlanul, de az ellenkezőjét gondolja annak, amit mond. És a tudat alattinak nagyobb a valóságtartalma, mint a tudatos kifejezésnek. A nyelv relctivvá válása, devalválása és bírálata uralkodó áramlata a mai filozófiának is. Példa erre Wittgensteinnek gondolkodói pályája utolsó szakaszában kifejtett meggyőződése: a filozófusnak meg kell próbálnia, hogy kihámozza a gondolatot a nyelvtan konvencióiból és szabályaiból, amelyeket, tévesen, a logika szabályainak véltek. "Bennünket egy kép tartott fogva. Es nem tudtunk kitörni belőle, mert ez a kép a nyelvünkben re jlettés a nyelv könyörtelenül ismételgette számunkra... Miből fakad a mi kutatásunk jelentősége? Hiszen a látszat szerint csak elpusztit mindent, ami érdekes, vagyis mindent, ami nagy és fontos. /Hogy úgy mondjuk, lerombol minden épületet és C3ak kődarabokat meg törmeléket hagy hátra./ Ám valójában csak kártyavárakat rombolunk le és megtisztítjuk az alattuk lévő nyel/_/ , vi talajt."' ' Wittgenstein követői a nyelv szigorú biralatan keresztül eljutottak odáig, hogy objektiv jelentés nélkülinek nyilvánítottak széles közlési kategóriákat, Wittgenstein "szavakkal való játékait"sok közös vonás kapcsolja az abszurd drámához. Ludwig Wittgenstein: Philosophical Investigations: I.Blackwell, Oxford 1958. 43-48. o. 161
