Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
7. Az abszurd jelentősége
történik. Az egész dráma komplex költői kép, amely egymást kiegészítő képek és témák bonyolult sémájából állj ezek úgy szövődnek egymásba, mint egy zenemű témái, mégpedig nem azért,hog^ a legtöbb jól megcsinált darab módján, egy fejlődő vonalat Írjanak le, hanem azért, hogy a nézőkben egy alapvető és statikus szituáció totális és komplex benyomását ébresszék. Ebből a szempontból az abszurd dráma hasonlít a szimbolista vagy imagista vershez, amely szintén képi-asszociativ sémát mutat be és képei kölcsönös függőség alapján épülnek egymásba. Mig a brechti epikus dráma a drámairás skálájának kiszélesitése érdekében elbeszélő, epikus elemeket iktat be, az abszurd dráma egy lényegileg lirai, költői sémán belül törekszik koncentráltságra és mélységre. Természetesen minden drámában vannak drámai, elbeszélő és lirai elemek. Brecht drámái - akárcsak Shakespeareéi - szintén tartalmaznak lirai betéteket, a songok formájában;, Ibsen és Shaw még legdidaktikusabb müveiben is bőségesen ontja a tisztán költői mozzanatokat. Az abszurd dráma azonban, amikor szakit a pszichológiával, a jellemábrázolás finom aprólékosságával és a konvencionális értelemben vett cselekménnyel, hasonlíthatatlanul nagyobb súlyt biztosit a költői elemnek. Mig a lineáris cselekményü dráma időben való fejlődést ábrázol, az olyan drámai formában, amely konkretizált költői képeket mutat be, a dráma időbeli kiterjedése merőben esetleges. Mivel befelé, a mélységbe hatoló intuiciót fejez ki, eszményi esetben egyetlen másodperc alatt kellene felfogni; hogy mégis kiterjed bizonyos időtartamra, ennek csak az az oka, hogy egy ennyire komplex képet fizikailag lehetetlen egyetlen másodperc alatt bemutatni. Az ilyen dráma formai szerkezete tehát csak segédeszköz, amelynek az a hivatása, hogy egymásra ható elemek sorozatán keresztül egy komplex és totális képet bontson ki. 3z a törekvés a totális életérzés közlésére igazabb képet kiván nyújtani magáról a valóságról, ahogyan azt egyetlen ember felfogja. Az abszurd színház az utolsó láncszem abban a fejlődési vonalban, amelynek kiinduló pontját a naturalizmus jelentette. Locke és Kant filozófiájában, amely a valóságot az észlelésre és az emberi értelem belső struktúrájára alapozta, hajótörést 157
