Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

7. Az abszurd jelentősége

szenvedett az idealista platoni hit a változtathatatlan lényeg­ben - az eszményi formákban, amelyeket a művésznek tisztább ál­lapotban kellett bemutatnia, mint ahogy a természetben valaha is előfordultak. Ezután a művészet a külső természet puszta u­­tánz£.3ává vált. Azonban a felszin utánzása óhatatlanul elégte­lennek bizonyult és ez törvényszerűen vezetett a következő lé­péshez» az emberi szellem valóságának kutatásához. Ezt a fej­lődési szakaszt Ibsen és Strindberg testesítette meg, akiknek e­­gész életét ez a valóságkutatás töltötte be. James Joyce apró­lékosan realista elbeszélésekkel kezdte pályáját és a Finnegan virrasztásának hatalmas, sokrétű struktúrájával végezte. Ezt a fejlődési vonalat folytatja az abszurd drámaírók munkássága.Min­den ilyen dráma a következő kérdésekre válaszol: "Kit érez ez az egyén, amikor szembenéz az emberi állapottal? Miféle alap­hangulat tölti el,.amikor szembenéz a világgal? Milyen érzés an­nak lennie, aki?" és a válasz egyetlen, totális, de komplex és ellentmondásos költői kép - egy dráma -, vagy ilyen képek egy­mást kiegészítő sorozata - az adott drámairó életműve. Bármely pillanatban fogjuk fel a világot, egyidejűleg különböző észleletek és érzelmek egész komplexumát kapjuk. Ezt a pilla­natnyi látomást csak úgy tudjuk közölni, ha különféle elemekre tagoljuk, amelyeket azután beleépíthetünk egy időbeli láncolat­ba, egy mondatba vagy mondatok sorozatába. Amikor észlelésünket fogalmilag, logikus gondolatokban és logikus nyelven kivánjuk kifejezni, hasonló műveletet végzünk, mint a képfelbontó szer­kezet, amely a televíziós kamera képét egyes impulzusok soraira tagolja. A költői kép egyidejűleg idézi fel az érzéki asszoci­ációk számos elemét és a maga többértelműségében egyike azoknak a módszereknek, amelyek segítségével, ha bármily tökéletlenül is, de tolmácsolhatjuk a világról alkotott intuitiv észleleteink re­alitását. Ludwig Klages, a szerfölött excentrikus német filozófus,aki az angolszász nyelvterületen majdnem teljesen és méltatlanul isme­retlen, újszerű észlelési pszichológiát dolgozott ki. Ez a pszichológia azon a felismerésen alapul, hogy érzékeink képek­kel /Bilder/ ajándékoznak meg; ezek a képek egyidejű benyomások 158

Next

/
Oldalképek
Tartalom