Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

7. Az abszurd jelentősége

7. AZ ABSZURD JELENTŐSÉGE

Amikor Nietzsche Zarathusztrája leszállt hegyei közül, hogy prédikáljon az emberiségnek, az erdőben egy szent életű remetével találkozott. Ez az öregember felszólította: maradjon inkább a vadonban, ne menjen az emberek emelte városokba. Mikor Zarathusztra megkérdezte a remetét, mivel tölti idejét magányában, az igy válaszolt:

"Dalokat költök és eléneklem őket; és mikor dalokat költök,nevetek, sirok és morgok; igy dicsérem az Istent."

Zarathusztra elutasította az öregember tanácsát és folytatta útját:

"De amikor egyedül maradt, igy szélt magában: lehetséges? Ez az öreg erdei szent még nem hallott réla, hogy az isten halott?"/*/

A Zarathusztra első Ízben 1893-ban jelent meg. Azok,akiknek számára az Isten halott, Nietzsche napja őta megsokasodtak, és az emberiség keservesen bizonyosodhatott meg réla, milyen hamis és gonosz jó néhány olcsó, közönséges pótlék, amellyel az Istent helyettesíteni próbálták. És igy, két borzalmas háború után, ma is sokan próbálnak számot vetni mindazzal, ami Zarathusztra mondanivalójából következik; keresik a módot, hogyan nézhetnek szembe, méltóságukat megőrizve, egy olyan világgal, amely elvesztette egykori központját és eleven célját, amely elvesztett minden, általánosan elfogadott egyesitő prinoipiumot, amely széttagolt, céltalan - egyszóval abszurd lett.

Az abszurd színház egyik kifejezése ennek a kutatásnak. Bátran szembenéz a ténnyel:akiknek számára a világ elveszítette központi magyarázatát és értelmét, azok már nem fogadhatják el az olyan mü-/*/ Nietzsche: Also sprach Zarathustra. Werke II. Hanser,München

1955. 279. o.

152