Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
igen Jól illeszkednek a dráma elemei! a nonszensz-nyelven beszélő baljós párkák kórusa, a vásári kikiáltók és hordószónokok vaudeville-szeríi jelenetei, a paródiák a gengszterfilmekról, a népszerű balladákról, az Európában időző amerikaiakról és Mussolini Olaszországáról. Bentley ugyanakkor idézi Cummings egyik dialógusát is, a Szerző és a Közönség között, amelyben a Szerző igy szól: .-ami JSnöket illeti, az ’élni’ két alakú ige: cselekvő alakja igy hangzik: cselekedni, szenvedő alakja pedig igy:álmodni. Egyesek azt hiszik, hogy a cselekvés csak egyik formája az álomnak. Mások/^gy tükröktől övezett tükörben/ felfedezték valamit, ami keményebb a csendnél, de puhább a zuhanásnál: az ’élni’ ige harmadik alakját, amely csak önmagában hisz és nem jelenthet semmit, éppen mivel létezik. A fenti idézet minden bizonnyal tökéletes megfogalmazása az abszurd dráma filozófiájának; hiszen ez a filozófia a világot úgy látja, mint egymást tükröző tükrök csarnokát, amelyben a valóság észrevétlenül átolvad a képzeletbe. Az abszurd szinház gazdag és változatos hagyomány része. Ha van benne valami igazán uj, úgy ez a különféle jól ismert szellemi magatartások és irodalmi kifejezési módok szokatlan kombinálása. Uj vonása mindenekfölött az a tény, hogy ez a fajta megközelitési mód most találkozott első Ízben széles körű visszhanggal egy változatos összetételű nagyközönség részéről. Ez azonban nem anynyira az abszurd szinházat jellemzi, mint inkább a kort, amelyben ez az irányzat megszületett. A szürrealizmus elismerten nélkülözte azokat a tulajdonságokat, amelyek az igazi szürrealista drámairás megteremtéséhez szükségesek lettek volna: ez azonban épp annyira fakadhatot az efféle dráma iránti tényleges közönségigény hiányából, mint az érintett Írók érdektelenségéből vagy lustaságából. Ezek az Írók megelőzték korukat; mára az idő utolérte a huszas és harmincas évek avantgardját és a szinház, amelyet Jarry és Cummings létrehozott, meglelte a maga közönségét. /-/' ' E. E. Cummings, i. Bentley, i.m. 487. o. 151
