Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
Amikor Kenneth. Tynan Ionescónak Brechtet idézi, mint az'5 társadalmilag elkötelezett eszményének példáját és amikor Ionesco Brechtet mint a meddő ideológiai dráma megtestesitőjét támadja-valójában mindketten egyaránt elvétik a célt. Brecht egyike volt az abszurd dráma első mestereinek; példája megmutatja, hogy a tézisdráma értéke nem politikai mondanivalóján áll vagy bukik, hanem költői igazságán, amely túl van minden politikán, mivel az iró személyiségének sokkalta mélyebb rétegeiből fakad.Brecht személyiségének az anarchia és a kétségbeesés igen jelentős összetevői voltak. Ezért a kapitalista világról nyújtott ábrázolása még politikailag elkötelezett korszakában is lényegileg negativ és abszurd: a Jó embert keresünk világát ostoba istenek kormányozzák, a PuntiIáé egy chaplini izü bohózat! formulán alapul. A kaukázusi krétakörben pedig az igazság diadala a lehető legvalószinütlenebb véletlennek köszönhető. •* Miközben ílémetországban a huszas évek közepén a dadaizmus és az expresszionizmus lendülete ernyedten hanyatlott a Heue Sachlichkeitba, mignem a harmincas években a náci korszak szellemi futóhomokja az egész modern mozgalmat magába nyelte, pranciaországban a fejlődés vonala töretlenül haladt tovább. A dadaizmus rombolása megtisztította a terepet; s a szürrealista mozgalom keretében a Dada megváltozott formában született újjá. Mig a Dada pusztán negativ volt, a szürrealizmus hitt a tudatalatti nagy, pozitív, gyógyító erejében. Ahogyan André 3reton fogalmazta,amikor 1924-ben, az első szürrealista kiáltványban, megadta hires definícióját a szóról: a szürrealizmus "puszta pszichológiai automatizmus, amely szóban, Írásban vagy bármi más módon a gondolkodás igazi működését akarja kifejezni." Ez a hely nem alkalmas rá, hogy részletesen felidézzük a szürrealista mozgalom harcainak ás belső viszályainak lenyűgöző történetét vagy ismertessük az eredményeket, amelyeket a költészet és a festészet terén elért. A színházban minden esetre a szürrealizmus szüretje soványnak bizonyult. A színpad túlságosan tudatos művészeti forma, semhogy a drámairás teljes automatizmusát lehetővé tenné. Felettébb valószínűtlen, hogy a ma szürrealistá-133
