Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

nak számítható drámák bármelyikének megírási módja megfelelt volna Breton eszményi követelményeinek.

Louis Aragon Le Libertinage /Kicsapongások. 1924/ cimü kötetében két ilyen darabot találhatunk. A L’Armoire à glace un beau soir /A tükrösszekrény. egy szép estén/ cimü bájos szkeccs prológusában fantasztikus alakok válogatott gyülekezetével találkozunk.Egy katona összetalálkozik egy meztelen nővel, a köztársasági elnök egy néger tábornok társaságában jelenik meg, két sziámi iker-nővér engedélyért folyamodik az elnökhöz, hogy külön mehessenek férjhez. Egy férfi triciklin halad át a szinen; orra oly hosszú, hogy fel kell emelnie, amikor meg akar szólalni; Théodore Fraenkel /a szürrealista kör egyik tagja/ egy tündért vezet a szinpadra. A tulajdonképpeni darab családi jelenettel kezdődik: a

férj hazatér, felesége pedig idegesen tekintget a szekrény felé, könyörög férjének, hogy ne menjen közel hozzá és minden jellel elárulja, hogy a szeretője rejtőzik benne. Miután a feszültség és a féltékenység a nemi izgalom atmoszférájáig fokozódik, a pár átmegy a másik szobába. Végül, hosszú és vészterhes szünet után a férj, zilált öltözékben, visszatér és kinyitja a szekrényt - amelyből, ünnepélyes menetben, kivonulnak az előjáték fantasztikus szereplői. A köztársasági elnök egy nonszensz-dalt ad elő.

A Kicsapongások második színmüve, az Au pied du mur /A fal tövénél/ ugyanezt a módszert használja: a meglehetősen konvencionális cselekményt szürrealista közjátékok szakítják meg. A fő cselekmény a nevetségességig romantikus. Egy fiatalembert elhagyott a szeretője; az ifjú egy falusi vendéglőben keres menedéket és ott arra kényszeríti a szolgálőlányt: ölje meg magát, hogy bebizonyítsa őiránta érzett szerelmét. A második felvonásben Frédéric, az ifjú hős és szeretője az Alpok csúcsai között barangol és végül Frédéric önnön alteregójaként néz szembe a keretjelenetek narrátorával. Tündérek, valamint kezeslábasba bujtatott párizsi munkások megjelenése sem álcázhatja a tényt,hogy ez alapvetően romantikus, Musset vagy Victor Hugo modorában fogant dráma, amely modernista díszítésein át is feltárja Aragon lényegbeli hagyományhüségét - azt a vonását, amely később szép háborús költészetében és monumentális társadalmi regényeiben is kitűnt.

134