Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
A Gaveau-teremben tartott második Dada-gálaesten, 1920. 'május 26-án a műsoron szerepelt egy újabb Tzara-szinmii /La Deuxième Aventure Céleste de K. Antipyrine - Antipirln ur második menynyei kalandja/^ Breton és Soupault uja'ob szkeoose Vous m’oublierez /Rám a feledás vár/ oimen, Aragon darabja, a Système DD /A DD rendszer/, továbbá Tzara Vaseline Symphonique-.ia /Szimfonikus vazelin/, tagolatlan hangok kakofóniája; ezt egy húsz tagúnak hirdetett együttes adta elő, Breton azonban tiltakozott, mert nem volt Ínyére, hogy hangszer szerepére korlátozzák.Az est műsorának további szerzői között volt Picabia és Eluard is. A legsikeresebb dadaista dráma Tzara háromfelvonásos Le Coeur à gaza /Gázsziv/ volt. Eztelső Ízben 1921. junius 10-én adták elő a Studio de3 Champs-Elysées-ben. A rejtelmes-különös hangulatú produkció szereplői az egyes testrészeket: a fület, a nyakat, s szájat, az orrot és a szemöldököt jelenítették meg. Ribemont- Dessaignes bevallja, hogy nem emlékszik az előadásra, minthogy nem látta azt; pedig ő játszotta a száj szerepét, és mellette fellépett Soupault, Aragon, Benjamin Péret és maga Tzara is, az utóbbi a szemöldök szerepében. A Gázsziv a "tiszta szinház"kép— viselője; hatását csaknem kizárólag a dialógus kifinomult ritmikájából meriti. Ez a - máskülönben nonszensz-jellegü - dialógus az úri társalgás sablonjainak használatában Ionescót vetiti előre. Tzara maga igy nevezte a darabot: "a század legnagyobb svindlíje, három felvonásban.” Szerinte müve "csak az iparosított tökfilkókat teszi majd boldoggá, azokat, akik hisznek a zsenik létezésében. A színészek felkéretnek: szenteljenek a drámának olyan figyelmet, amely egy Macbeth- vagy Chantecler-szerű remekműnek kijár; a szerzőt viszont, aki nem zseni, kezeljék csekély tisztelettel ás vegyék észre, hogy ez a komolytalan 3zöveg semmi ujjal nem gazdagitja a szinház technikáját."'^ 1923. ju/x' Tzara: Le Coeur à gaz. GLK, Párizs 1946. S. o. 123
