Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
Szólaljanak meg az élettelen tárgyak Ha néki úgy tetszik Is jogos, hogy ne számoljon többé Idővel és hellyel Az ő világa a szinmü maga o ebben a világban ő a Teremtő, az Ur Ő dönt akarata szerint Hangokról, mozdulatokról, tömegekről és színekről Mégpedig nem azért Hogy lefényképezzen egy életszeletet Hanem azért, hogy az életet magát S annak igazságát varázsolja elő../x/ Saját Világot teremt - noha nagy mértékben különbözik a Tiresias emlőitől - Apollinaire másik drámája, a Couleur du Temps /Az idő színe/ is, amelyet éppen próbáltak, amidőn az iró 1918. november 9-én /Németország összeomlásának napján/ a spanyoljárvány áldozatául esett. Ebben a különös verses játékban egy csapatnyi repülő megszökik a háborúból s a déli sarkra érkezik, ahol az örök békét akarják megtalálni. Itt a jégbe fagyva egy szép nőre bukkannak és érte csatázva megölik egymást. Allegorikus álom ez is, amely, a Tiresias szerzőjének tollából származva, bizonyítja a szoros kapcsolatot az előző darab groteszk nonszensz-világa és a későbbi mitoszszerü légköre között. Jarry és Apollinaire párizsi bohémvilágában egybevegyült a festészet, a költészet és a színház és egymást fedték át a törekvések a modern művészet meglelésére. Az Ubu király díszletét maga Jarry festette, Pierre Bonnard, Vuillard, Toulouse-Lautrec és Sérusier közreműködésével/1*/Apollinaire támogatója és propagandistája volt a kubista mozgalomnak, barátja és alkotótársa Matisse-nak, Braque-nek és Pioassónak. Széles arcvonalon folyt a küzdelem, hogy túlhaladják a művészetnek puszta mimézisként, látszatok utánzásaként értelmezett koncepcióját, és az abszurd színház éppoly sokat köszönhet Picasso vagy Juan Gris collage-ainak és Klee festményeinek /amelyeknek cimei gyakran önálló kis nonszensz-költemények/, mint irodalmi elődei munkásságának. /x/ üo. 882. o. /xx/ Shattuck, i.m. 161. o. 118
