Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
Edward Lear, Lewis Carroll és Christian Morgenstern a legjelentősebbek azon költők seregében, akik a nonszenszben kerestek levezetést. De irt alkalmilag nonszensz-verseket meglepően sok hírneves és más tekintetben teljességgel komoly költő;, soruk Samuel Johnsontól és Charles Lambtől Keatsig és Victor Hugóig terjed. A nonszensz-költészet határai elmosódottak. Vajon Byron Don Juanjának felháborítóan szellemes rimei vagy Thomas Hood fantasztikus szójátékai és asszonanciái a nonszensz körébe tartoznak? Vajon Wilhelm Buschnak, a rajzfilmek e tagadhatatlan elődjének ragyogóan illusztrált verses meséi nonszensznek számíthatók? Hát a Struwwelpetert kisérő kegyetlen versek? Vagy Hilaire Belloc Cautionary Tale s-je /Tanulságos mesék/? Mindezekben fellehetők az igazi nonszensz-világ bizonyos elemei - buja gazdagsága vagy kegyetlensége, amely elsőrendű jellemvonása az olyan müveknek is, mint Harry Graham Ruthless Rhymes-je /Kegyetlen rigmusok/ vagy Joachim Ringelnatz Kutteldaddeldu.ia és Kinder-Verwirr-Buch.la /Gyermekmegzavaró könyv/. Hasonlóan széles a nonszensz-próba birodalma is; Laurence Starnetől Lichtenberg aforizmáiig, Charles Hodier-tól Mark Twainig és Ambrose Bierce-ig terjed. Ott vannak Ring Lardner /1835-1933/ elragadó kis nonszensz-szinjátékai is, amelyeket Edmund Wilson adadaisták müveihez hasonlított, ám alapvetően a nonszensz-próza angolszász hagyományát folytatják. Ezek a szelid non sequitur modorában fogant miniatűr mesterművek, noha drámai formában Íródtak, sőt, időnként színre is kerültek, nem igazi drámák. Jó néhány legmulatságosabb részletük a szerzői utasításokban található,és igy e kis drámák olvasva hatásosabbak, mint látva. Hogy játsszunk el például egy ilyen szerzői utasítást, amely a Clemo Útiban /The Water Lilies - A vízililiomok/fordul elő: /A mama belép egy előkelő ostyaszalonból, ügy megy ki, mintha ostyát kapott volna./ E rövid színjátékok dialógusa csupa bájos következetlenség,mégis, mint a legtöbb, szabad asszociáción alapuló írásnak, megvan a maga pszichológiai jelentősége; újra meg újra az alapvető emberi viszonyokhoz tér vissza. A The Trüget of Gr jvában, amelyben az a-101
