Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

Ime Mias Sewell kommentárja: "A szerző itt arra utal, hogy ha valaki elveszíti nevét, ezzel valamiképpen szabadságot nyer, mivel mint névtelen, többé nem áll ellenőrzés alatt... Utal arra is, hogy a nyelv elveszítése erősiti az élőlényekkel való gyengéd egységet. Más szavakkal: elszigeteltségünk oka a nyelvileg meghatározott, megnevezett egyéni személyazonosság; ebben gyökereznek a tényezők, amelyek meggátolják, hogy beleolvadjunk a létezés egységébe. Ezért az olyan nonszensz-költőnél, amilyen Lewis Carroll, a nyelv megsemmisitése, a nonszensz, a dolgok nem létezhető, hanem önkényes megnevezése lényegében a világegyetemmel való egység misztikus sóvárgását fejezi ki.

Ez a metafizikus impulzus még világosabban észlelhető a német nonszensz-költőnél, Christian Morgensternnél /1871-1914/. Ő nyíltabban filozófikus alkat, mint Lear vagy Carroll: nonszensz - versei gyakran azon alapulnak, hogy Írójuk minden fogalmat egyformán reálisnak tekint. A De~r lattenzaunban /A léckerítés/ például egy épitész kiemeli a kerítés lécei közötti szabad hézagokat és ebből az anyagból épit házat:

The fence was utterly dumfounded:

Each post stood there with nothing round it.

A sight most terrible to see.

/They charged it with indecencyJ’**!

A sövény egészen elképedt:

Minden léc a helyén s körülötte semmi.

Minő iszonyatos látvány,

/Illetlennek is vádolták./

Elizabeth Sewell: The Field of Konsense. Chatto and Windus London, 1952. 128. o.

Christian Morgenstern: Der Lattenzaun. Ford. R. F. C. Hull. More Comic and Curious Terse. Szerk. J. M. Cohen. Penguin Books, 195b. 49. o.

99