Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

And chanted in mimsiest tones

Words whose utter inanity proved his insanity,

While he rattled a couple of bones.

És a jelen voltak irtózattal látták,

Mint állt fel estélyi gálában S próbálta közölni üres fintorokkal Azt, mit nyelve már ki nem fejezett.

Székébe roskadva vadul túrta haját És furcsa zörejjel kántálta szavait,

Ám értelmük nem volt, igy hát megőrült ő Miközben két csonttal csörömpölt.

A Snarkvadászat expedíció az ismeretlenbe - a lét határai felé. Mikor a költemény hőse, a Pék végre találkozik egy Snarkkal,kiderül, hogy az valójában farkasember, márpedig a farkasemberrel való találkozás azt jelenti, hogy az ember tüstént a semmibe enyészik. Lewis Carrollnál különös vágyakozást tapasztalhatunk a semmi iránt, ahol mind a létezés, mind a nyelv megszűnik.

Miss Elizabeth Sewell, The Field of Konsense /A nonszensz birodalma/ cimü, Learről és Carrollról szóló lenyűgöző tanulmányában azt vallja: a Through the Looking-Glass /Át a tükrön/ egyik legtöbbet mondó részlete Alice kalandja az erdőben, ahol a dolgoknak nincs nevük. Ebben az erdőben maga Alice is elfelejti a nevét: "Hát akkor mindez valóban megtörtént? Es most ki vagyok én? Emlékezni akarok - ha tudok! Ez szilárd elhatározásom!" De hiába: elfelejtette nevét és igy személyazonosságát is.Találkozik egy őzzel, amely szintén elfelejtette kilétét és "igy aztán együtt mentek tovább az erdőben. Alice szeretettel karolta át az őz puha nyakát, amig csak ki nem jutottak egy másik tisztásra; itt az őz hirtelen a levegőbe szökkent és lerázta magáról A- lice karját.’Őz vagyok!’- kiáltotta elragadtatva. ’És istenemre! Te pedig emberkölyök vagy!’ Szép barna szemébe hirtelen riadt pillantás költözött, és a következő pillanatban teljes sebességgel elszáguldott."

98