Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
6. Az abszurd hagyománya
Even such is man who never was begotten Untlll his children were both dead and rotten.. Mint kimondatlan szavak suhogó zöreje Vagy mint két homár logikus térdnadrágban; Vagy mint biborszin macska szürke gyapja, Vagy mint lompos kalapban a holdbéli bornyu; Vagy mint az árnyék, ha eltűnt a nap, Vagy a gondolat, melyre sosem gondolt senki: Ilyen biz az ember, akit soha nem nemzettek, Mig csak gyermekei holtukban el nem rothadtak... énekelte Richard Ccrbet /1582-1635/, Ben Jonson barátja, egy időben oxfordi püspök. És a nonszenszre sarkalló impulzus mögött éppen az a vágy rejlik, hogy megragadjuk az árnyékot, miután leszállt a nap vagy kilessük az emberiség kimondatlan szavainak neszét. így nem véletlen, hogy az angol nonszensz legnagyobb mesterei közül Lewis Carroll matematikus és a logika tudósa volt, Edward Lear pedig természettudós. Ezt a két lebilincselő iró végtelenül bő anyagot kinél az esztétikai, filozófiai és pszichológiai kutatás számára. Ebben az összefüggésben elegendő, ha nyelv és létezés müveikben fellelhető kapcsolatára hivjuk fel a figyelmet. Mind Lear, mind Carroll nagy mesterei soha nem hallott teremtmények kitalálásának, amelyek létüket nevüknek köszönhetik. Lear Nonsense Botanyjában /Konszensz-botanika/ például olyan virágokkal találkozunk, mint a zsebórák formájában viruló "Tickia Orologica" /az "óraketyegés"-ből - a ford./, vagy a "Shoebootia utilis", amely csizmákat /boots/ és cipőket /shoes/ terem; vagy a "Hasticreechia Krorluppia", amelynek szárán undoritó /nasty/ teremtmények /creatures/ másznak felfelé. Ezek a lelemények azonban elhalványulnak Lear legnagyobb nonszensz-dalainak költőisége mellett. Ilyen a The Dong with a Luminous Hose /A fényesorru dong/. Richard Corbet: "Epilógus Incerti Authoris". Comic and Curious Verse. Szerk. J.M. Cohen. Penguin Books, 21Y. o. 95