Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

aki a nagy grombooliai síkság mellett lakik; egy Ízben meglátogatják a dzsumblik /Jumblies/, akik egy szitán szálltak tengerre; vagy itt van a Yonghy-Bonghy-Bo, aki "a coromandeli tengerparton él, ott, ahol a korai tök piheg", vagy a lábujjak nélküli Pobble - mind spontán szülöttei a képzeletnek, amely lerázta a alóság bilincseit és ezért a megnevezés aktusa révén teremtőképessé válik.

Learben természetesen van egy adagnyi rombolási hajlam, brutalitás is. ötsoros abszurd verseiben, a "limerick"-ekben számtalan szereplőt ütnek agyon, falnak fel, égetnek el, ölnek meg vagy semmisítenek meg valamiképpen;

There was an Old Person of Buda,

Whose conduct grew ruder and ruder;

Till at last, with a hammer, they silenced his clamour,

By smashing that Person of Buda.

Élt egy öreg személy Budán,

A modora egyre durvább ;

Végül kalapáccsal intették csendre És agyonverték a budai személyt.

A logika bilincseitől megszabadított világban a vágyak nem tűrik, hogy beteljesedésüket emberi jőságból fakadő meggondolások gátolják. Mégis, az alakok végzetét elsősorban itt is lakhelyük neve irányítja. Ha a budai öreg személynek durvaságáért halállal kell lakolnia, ez merőben földrajzi véletlen volt. Mert

There was on Old Person of Cadiz Who was always polite to all ladies,

Élt egy agg személy Cadizban,

A hölgyekkel mindig finom,

ami egyébként nem mentette meg attél, hogy jé modorának gyakorlása közben vizbe ne fulladjon. Edward Lear nonszensz-világában - akárcsak az abszurd drámában és voltaképp az emberi tudatalatti egész hatalmas világában - költészet és kegyetlenség,spontán gyengédség és rombolás szorosan kapcsolódik egymáshoz.

96