Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

A legtöbb nemzet gyermekversei is jócskán tartalmaznak nonszenszrigmusokat. Iona és Peter Opie az Oxford Dictionary of Nursery Rhymes /Oxfordi gyermekvers-kézikönyv/ cimil munkájában kimutatja, hogy a Humtpy Dumptyról szélé hires nonszensz-vers változatai olyan távoli országokban is elterjedtek, mint Németország, Dánia, Svédország, Franciaország, Svájc és Finnország. És The Lore and Language of School Children /Iskolásgyerekek mitológiája és nyelve/ cimii tanulmányukban ugyanezek a szerzők összegyűjtötték az angol iskolásgyermekek körében ma is szájról szájra adott nonszensz rigmusokat - annak bizonyságául,hogy a logika kényszere alóli felszabadulás igénye ma éppoly hatalmas, mint volt Freud korában avagy a XIII. században.

A verbális nonszensz irodalma többet fejez ki puszta játékosságnál. Amikor megpróbálja szétszaggatni a logika és a nyelv kötelékeit, magának az emberi állapotnak valamennyiünket körbe záró falain dörömböl. Ez az impulzus rejtőzik a nonszensz próza és vers talán legnagyobb mesterének, Franjois Rabelais-nak buja gazdagságú látomása mögött. Rabelais olyan világot képzelt el, amelyet emberfölötti étvágyú óriások laknak, és ezt a világot olyan gazdag és szertelen nyelven irja le, hogy az tulemelkedik a valódi világ viszonylagos szegénységén és a végtelenre nyit ablakot.Az érzékek és korlátáik szegénységével Rabelais a végtelen szabadság látomását állította szembe, amely jócskán túllépi a humanista thelemai apátság törvényét - "Tedd, amit akarsz" - s magábanfoglalja a jogot, hogy képzeletünkből teremtsünk uj fogalmakat és uj világokat.

A verbális nonszensz a maga legigazibb értelme szerint metafizikus erőfeszítés, hogy kibővitsük és túllépjük az anyagi világ és logikájának határait:

Like to the mowing tones of unspoke speeches Or like two lobsters clad in logick breeches;

Or like the grey; fleece of a crimson catt,

Or like the moone-oalf in a slipshodd hatt;

Or like the shadow when the sun is gone,

Or like a thought that nev’r was thought upon:

94

\