Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)

6. Az abszurd hagyománya

és az emberi lét haszontalanságáról szál, amelyet csak a szerelem, no meg önnön abszurditásunk felismerési képessége enyhíthet. Ahogy Valerio mondja, Shakespeare bolondjaitól kölcsönzött nyelven:

"A nap olyan, mint egy kocsmacégér, és fölötte a tüzes felhők, akár a felirat: Kocsma az Arany Naphoz. A föld és a viz odalenn olyan, mint az asztal, amelyre kiömlött a bor, mi pedig úgy heverünk rajta, mint kártyák, amelyekkel Isten és az ördög űzik el unalmukat; te kártyakirály vagy, én meg kártyaalsó, és csak a királynő hiányzik, egy szép királynő, a keblén mézeskalács szivvel."

/Georg Süchner: Leonce és Léna. II.2./

Ugyanez a 3üchner, aki megírta ezt a szelíden rezignált, őszies hangulatú bolondozástól belengett komédiát, úttörője az abszurd dráma egy másik típusának is: a lelki-szellemi eltévelyedéseket és rögeszméket festő heves, brutális drámának. A Wozzeck. amelyet 23 éves korában, 1837-ben bekövetkezett halálakor befejezetlenül hagyott, egyike a világirodalom első olyan drámáinak, amelyek egy meggyötört, csaknem gyengeelméjű és hallucinációktól korbácsolt teremtményt avatnak tragikus hőssé. A tehetetlen Wozzeckot kínzó groteszk, lidércnyomásos alakokban /mindenekelőtt a doktorban, aki tudományos kísérleteknek veti alá/, valamint a nyelv hevességét és szertelenségét tekintve a Wozzeck az első modern drámák egyike - egyik legfőbb előde Brechtnek, a német expresszionizmusnak és az abszurd dráma sötét vonulatának, amelyet Adamov korai drámái példáznak.

Büchner kortársa, Christian Dietrich Grabbe /1801-1836/ meglehet, nélkülözte Büchner zsenijét, de ő is az abszurd színházra nagy hatást gyakorló "elátkozott költők" csoportjához tartozik. Komédiája, a Tréfa, szatíra, irónia és mélyebb értelem,amelyben az ördög a földre látog t és ott aggszüz regényírónőnek nézik, mestermüve a sötét humornak és maga Alfred Jarry fordította franciára /Les Silènes - Gzilénoszok címen/.

91