Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
Almási Miklós: Martin Esslin és az abszurd színház "mentőöve"
ges-valőságos változatoktól. Esslin egy olyan drámatipust Ír körül, mely szinte megvalósíthatatlan, s melyhez képest e színház legjobb darabjai csupán közelítések. Ezt az eszményt úgy lehetne körülírni, mint a klasszikus-hagyományos színház tökéletes ellenpólusát. S ennyibeh rendben is volnánk,hiszen Ionesco óta "antiszinháznak" is nevezzük ennek az áramlatnak jelentős hányadát. Csakhogy ez az esslini antiszinház sokkalta radikálisabb, mint Iones - coé: itt már nem szerepelhetnek szavak, az emberi érintkezés annyira megromlott, a szavak olyan árulást követtek el, hogy alkalmatlanok a legalapvetőbb emberi kapcsolatok kifejezésére is,/Pedig még a Godot—ban is a beszélgetés, az értelmes—értelmetlen csevegés a lényeges! a szabadulás vagy pusztulás felett folytatott diskurzus!/ Ebben a drámában nincsenek helyszínek, mert csak a "térben és időben" elvont világban játszódnak /jóllehet A bér nélküli gyilkos pontosan megadja a történés helyszínét!/. Voltaképpen nem történik benne semmi:nem— csak a cselekmény hiányzik belőle, hanem maga a darabépités zárja ki a történést: egyetlen időpillanatot akar kibontani. "Mig a lineáris cselekményü dráma időben való fejlődést ábrázol, az olyan drámai formában, amely konkretizált költői képeket mutat be, a dráma időbeli kiterjedése merőben esetleges. Mivel befelé, a mélységbe hatoló intuíciót fejez ki, eszményi esetben egyetlen másodperc alatt kellene felfogni; hogy mégis kiterjed bizonyos időtartamra, ennek csak az az oka, hogy egy ennyire komplex képet fizikailag lehetetlen egyetlen másodperc alatt bemutatni." /S az Orrszarvú? Nem időbeli fejlődés, az "orrszarvuság" járványának terjedése az abszurd szerkezet lényege?/ "Nem fejteget valamilyen tézist, és nem tárgyal ideológiai tanokat." /A legtöbb abszurd darab "tézisdráma"r az Orrszarvú éppúgy, mint Pintér Ételliftje.