Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

Színháztörténettel ugyanis, az esetek túlnyomó többségében - az átfogó munkákat tekintve legalább is- nem szinhá­­z i szakemberek foglalkoztak, hanem irodalomtör­ténészek és filológusok, akik közül a legjobbak természetesen i­­gyekeztek megismerni a színjáték specifikus törvényszerűségeit is, de szakértelmük odáig általában még ezeknek sem terjedt, hogy a színházi kifejezőeszközök - koronként változó - komplex rendsze­re képezte volna szemléletük alapját és ne a legkézzelfoghatóbb és legkonkrétabban vizsgálható forrásanyag, a mindenkori dráma. Pedig a más művészetekkel foglalkozó tudományokban, például a zenetudomány és a zenetörténet területén elképzelhetetlen, hogy e tudományágak művelői ne kiválóan képzett muzsikusok legyenek, de a képzőművészettel foglalkozó tudomány és a képző­­művészettörténet területén sem képezheti vita tárgyát, hogy az i­­lyen irányú tudományos tevékenységhez a képzőművészet mint mesterség, alapos és tökéletes " ismerete szükséges, még akkor is, ha a műtörténész alkotó igényű manuális képességekkel és fantá­ziával nem is rendelkezik. De a távlat, a perspektíva, a fény-ár­nyék, a kompozíció, a színelmélet, a különböző festészeti és szob­rászati technológiák, a művészeti anatómia stb. specifikus törvény­szerűségeit, egy-egy korban használt szakmai fogásait, kifejező­­eszközeit és ezek fejlődéstörténetét ismernie kell. A színháztudomány és történet viszont a színjáték, mint specifikus műalkotás saját szuverén törvényeinek, alkotó módszereinek és va­lamennyi kifejezőeszközének alapos ismeretét mind ez ideig nem követelte meg művelőitől. Ez az az ok, legalább is szerény nézetem szerint, ami a szinjátéktörténeti kutatásokat oly hosszú időn át tév­útra vezette. 3. Az előbbiekben leszögeztük azon véleményünket, hogy az egyko­ri színjátékok rekonstrukciója minden esetben hipotézis, de ugyanakkor az ilyen irányú hipotéziseket két alapve­tő kategóriába soroltuk: a szubjektív és az objektív hipotézisek kategóriájába. Megkíséreltük vázolni a szubjektív hipotézisek meg­alkotásának módszereit, ezekkel szemben alapos kételyeket támasz­tottunk, ugyanakkor azonban az objektív hipotéziseknek csak a lehetőségeiről beszéltünk s igy az olvasónak joggal van kételye a tekintetben, hogy a szinjátéktörténet területén lehetséges-e egyál­talán objektív hipotéziseket felállítani, tehát végső soron lehet-e a régebbi korok színjátékét hitelesen, vagy legalább viszonylag hi­telesen rekonstruálni. 92

Next

/
Oldalképek
Tartalom