Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

1, A színháztörténet, mint a művészettörténet egyik ága - legalább is, ami az európai színjátszás történetét illeti -, egyidős magával a színjátszással. Hiszen az első európai színjátékokról már ké­szítettek kőbe vésett feljegyzéseket, az úgynevezett d i d a s z­­k áliákat, amelyek közül a teljesebbek feljegyzik az e­­lőadás helyét és alkalmát /azt, hogy melyik ünnep keretében ad­ták a müvet elő/, az a r c h ó n és a korégosz, sőt később a főszereplő, a protagonista nevét E didaszkáliákkal indul tehát a színháztörténet s a mai napig a­­iig akad olyan színháztörténeti periódus, amelyről történeti feljegyzé­sek nagy számmal ne maradtak volna ránk. A feljegyzések túl­nyomó többsége elsősorban persze csupán, oldatokat tartalmaz, vagy a különböző drámaírók, később a híresebb színészek élet­rajzát. E munkák tehát elsősorban eseménytörté­neti müvek, krónikák, amelyek a többé-kevésbé hiteles adatok mellett vajmi keveset jegyeztek fel magukról az egy­korú színjátékokról, a műalkotásokról. Csaknem az első krónikák megjelenésével egyidőben azonban meg­születik a színháztörténet másik ága: az elméleti és kritikai irodalom is, amelynek első, jelentős müve Arisz­totelész POETIKÁja, a műfaj mindmáig csodált remekműve.2* Arisztotelész müve azonban nemcsak a szinjátéktudomány kezde­tét jelenti, hanem egy több mint kétezer esztendőn keresztül fenn­álló tudományos tévedés kiindulópontja is: félremagyarázásából e­­red ugyanis az a nézet, miszerint a színjáték története azonos a dráma történetével. E szemlélet egészen a legutóbbi időkig ural­kodó volt a színháztudomány terén és ezért - egy tudományág fur­csa tragikuma ez - művelői valójában szinte soha nem is töreked­tek valóságos tárgyuk, a szinházi előadá­sok, a színjátékok megismerésére. A kutatók figyelme egyáltalán csak a legutóbbi kétszáz esztendő­ben kezdett a színjáték kutatására irányulni, azóta igény e tudományágban a drámai müvek elemzése mellett többé-ke­vésbé a szinész művészetének vizsgálata is. Ettől vi­szont már csak egy lépés az első, igazán korszerűnek tűnő szán­dék: az egykorú előadások rekonstrukciójára irányuló törekvés. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom