Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
által meghatározott lehetőségeknek. Természetesen ez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy e struktúra kialakulását kizárólag az ismertetett anyagi-technikai körülmények határozták meg, kiváltképp azért nem, mert az anyagi-technikai körülmények maguk is egy bizonyos társadalmi-történelmi fejlődés eredményeképpen alakultak ki. A kérdés vizsgálatánál tehát óvakodnunk kell az egyszerűsítésektől és nem szabad ellenkező előjellel ugyanabba a hibába esnünk, mint amelybe a hagyományos szemléletű művészettörténet és szinháztörténet esik, amikor az egyes színháztörténeti stílusok létrejöttét és kialakulását - a szerző világszemléletétől függően - szinte kizárólagosan társadalomtörténeti vagy szellemtörténeti képződménynek szokta tekinteni. Ami a művészeti stílusok társadalomtörténeti eredetelméletét illeti, az végső soron kétségtelenül igaz, de a társadalomtörténeti körülmények csak bonyolult áttételeken keresztül fejtik ki stilusformáló hatásukat. A közbejött áttételt éppen az igen részletesen tárgyalt anyagi-technikai körülmények jelentik. Hogy konkrétan a vizsgált kornál maradjunk: a színjátszóstílus kialakulásában döntő szerepet játszott az ekkoriban általánossá váló Rangtheater-rendszerü színházéi-illet, zárt színháztermével, különálló és elkülönített színpadával, rögzített széksoraival, többemeletes nézőterével és nem utolsó sorban gyertyavilágitásával. Az épülettipus létrejötte azonban már valóban társadalomtörténeti okokra vezethető vissza. Ugyanis ebben a korban kezd a színház polgáriasodni. Korábban a színjátszás főúri paloták termeiben vagy a piactereken zajlott. Mindkét hely nyilvánvalóan meghatározta a nézők körét: az egyikben a főúri társaság szórakoztatására játszottak, a másikon a nép egyszerű gyermekei voltak a nézők. Az ekkor igen nagy mértékben fejlődésnek induló polgárság nem juthatott be a főúri paloták színházaiba, ugyanakkor azonban nem akart a piactereken a néppel sem elkeveredni. E természetes igény tette szükségessé az uj tipusu, e kor klasszikus társadalmi tagozódásának legjobban megfelelő színházépületek építését. Az úgynevezett Rantgheaterek földszintjéről a polgárság nézte az előadást, a páholyokban viszont megfelelően izolált körülmények között jelen lehettek a főurak is, a karzatokról pedig a nép is élvezhette a színházat. Az anyagi-technikai körülmények tehát egy bizonyos társadalmi fejlődés eredményeképpen jöttek létre, de létrejöttük pillanatától kezdve e körülmények maguk is önállósodtak és e formában váltak stílusteremtő tényezővé. Hogy a kérdés jobb megvilágítására példákat hozzunk, néhány pillanatra más területekre kell kirándulnunk. Az írás, mint jelrendszer kialakulását tekintve nyilvánvalóan egy-egy adott társadalom szükségleteinek és belső elrendezettségének függvényeként alakult. Mégis, például az ókori Egyiptomban egyazon időben, azonos funkcióval, egymástól két nagyon is eltérő karakterű irásfor-70
