Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
A végleges példányban a kép instrukcióanyaga - a fináléjellegnek megfelelően - terjedelmesebb, mint a jelenet szövege. Maga a díszlet nyilván szorosain összefügg az előző képpel, amely Teli házának pitvarát ábrázolta, s az instrukció szerint a nyitott ajtón keresztül a szabadba lehetett látni. Ebből következik, hogy a nyitott ajtós fal "lógó" volt, amelyet a kép végén látványos nyílt változás keretében felhúztak s ott állott mögötte az ötödik felvonás első képének "szabad vidéke" - esetleg kissé átalakítva -, amelybe a felhúzás pillanatában zeneszóval bevonult az egész személyzet, Teli elébük megy, emit a betóduló tömeg hatalmas ujjongással fogad. Az erre vonatkozó instrukció igy szól: "Miközben az elől állók körülfogják és ölelgetik Telit, az meg a parasztokat, megjelenik Rudenz a parasztokkal és Bertha, Hedviggel ölelkezve. Ezt a né máj el enenetet a hegyről zene kiséri. Mikor véget ér, Bertha a nép közép lép."’'’8* Ezután hangzik el Bertha és Rudenz szövege a parasztok' éljenzése közben, majd ''A zene gyorsan belevág, a függöny lehull."^®* 8. A továbbiakban - úgy gondolom - már feleslegesen terhelném az olvasót a korábbiakhoz hasonló, apró részletekbe menő elemzésekkel, hiszen célom nem az volt, hogy történetileg hiteles és teljes képet fessek a romantikus színjátszásról. Célom mindössze csak annyi volt, hogy világossá tegyek egy összefüggést, azt, hogy égyegy korszak színházi szokásai, ezen belül színpadtechnikai és egyéb anyagi természetű lehetőségei és korlátái döntően befolyásolják az adott korban használatos szinjátéki kifejezőeszközök fegyvertárát, konvencióinak szervezett rendszerét, ha úgy tetszik struktúráját. Az összefüggés bizonyításra egyetlen korszakot választottam s úgy érzem erről is néhány szóval magyarázatot kell adnom, hogy miért éppen a német romantika korának színjátszásával kezdtem szabálytalan színháztörténeti fejtegetéseimet. E korszak egyik legfontosabb jellemzője ugyanis, hogy lényegében már a maihoz hasonló színházépületekben játszottak s igy tulajdonképpen a mai színházi struktúra közvetlen ősének tekinthető. Igen alkalmas volt e kor vizsgálata arra is, hogy néhány olyan elemzési módszert mutassak be, amelyek - egyebek között - alkalmasak lehetnek egykorú színjátékok rekonstruálására. így bizonyos fokig módszerbeli modelleknek is tekinthetők más korok szinjátékának rekonstrukciójához. A romantikus színjátszás struktúrájának, vagy ha úgy tetszik játékstílusának kialakulása tehát - mint láttuk - igen nagy mértékben függvénye volt az adott kor színpadi körülményeinek s az ezek 69