Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

A romantika - pislákoló gyertyafényben

a rendező Schiller leleményét jelentették, olyannyira, hogy nem egy szorgalmas filológus meg is rótta az iró Schillert azért, mert nem tudta, hogy az irgalmas rendet csak 1540-ben a­­lapitották, s akkor is világi szövetségként s szerzetesrenddé csak 1572-ben alakult át. /Teli cselekménye viszont 1307-ben játszó­dik. „/7 3. A negyedik felvonásbeli képváltozások lebonyolítása - kivált az első és második kép között - nem lehetett könnyű feladat. Az el­ső kép a második viharjelenet, a Vierwaldstätti tó partján, tehát nyílt, szobád, vidék, egyértelműen nagy játéktérrel, a másik viszont az attinghause ni udvarház terme, ami már játszott s akkor is nagy diszlet volt. Ami még ezt tetézi, a harmadik kép, a küssnachti mélyut ugyancsak nagy játéktér igényű. A valószínű megoldás az volt - legalább is a weimari bemutatón -, hogy a második képet nem a már ismert terem-diszletben játszatta Schiller, hanem az udvarház egy kisebb szobájában, a­­melyet viszont kortina előtt játszottak. E képhez ugyanis esek egy karosszékre van szükség, amelyben az öreg Attinghausen meghal s ezt a kortina előtt kényelmesen el lehetett helyezni. A helyszininstrukció nem is mond meist: "Az attinghauseni udvarház. A zászló sur egy karosszékben haldoklik. "74. a nem sokkal ké­sőbbi berlini bemutatón azonban nem igy ment a negyedik felvo­nás. Iffland kérésére ekkor Schiller az első és második kép kö­zé beiktatott egy rövid képet, nyilván azért, mert a második képet mindenképpen a már játszott teremben akarta játszatni Iffland. E beiktatott kép az attinghauseni udvarház előszobájá­ban játszódik, Hedvig és Baumgarten között, és előzménye a következő képben Hedvig berohanásának. E kétszereplős kép viszont csakis kortina előtt játszódhatott s az ifüandi előadásban ez töltötte be az átdiszités funkcióját.75. Az ötödik felvonás lényegében változatlanul maradt a színpadi e­­lőadásban, mégis ezzel kapcsolatosan találjuk az ENTWURFban az egyik legérdekesebb dokumentumot a korabeli rendezés mód­szereire vonatkozóan. Az utolsó kép ugyanis nyilvánvalóan már nem tartozik a drámá­hoz, néhány soros függelék csupán. Tartalma mindössze hangula­ti, hiszen Bertha és Rudenz frigyét e látványos kézfogó nélkül is biztosra venné a néző. E kép nyilvánvalóan a rendező alkotása és egyértelműen a látványos és hatásos finálé funkcióját tölti be. "Az utolsó felvonás csak tableau /csoportkép/...", 76. írja Heinrich Gusztáv is idézett könyvében, s hogy ez mennyire igy van, arra vonatkozóan a legékesebb bizonyiték, hogy Schiller e kép helyszinutasitása helyett az eredeti vázlatban azt irta: "Noch unbestimmt" - még bizonytalan.7?» Tehát e kép végleges megalko­tását a színpadi megoldás lehetőségeitől tette már eleve függővél 68

Next

/
Oldalképek
Tartalom