Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
meg kell jegyeznünk, hogy a. közönség élted látható gyertyák eloltása minden bizonnyal ugyancsak látható módon történt, mégpedig úgy, hogy megjelentek a korabeli "világositok" s egyenként eloltották a gyertyákat. A korabeli közönség viszont ezt nyilván természetesnek vette, mint ahogy természetesnek vette azt is, hogy a gyertyákat időnként koppantani, az olajmécseseket és lámpásokat pedig tölteni és tisztítani kell. Tehát e kor rendezői nyilván semmiféle kísérletet nem tettek az irányban, hogy a közönség előtt "világítási technikájukat" elleplezzék./ A harmadik felvonás az eredetiben mindössze két képből állott. Az egyik az ismert változat harmadik felvonásának ugyancsak első, a második viszont a harmadik képe. E kettő közé tette be Schiller a jelenlegi harmadik felvonás második képét, amely az eredeti szöveg negyedik felvonásának harmadik képe volt. E kép - vad, sziklás, zárt erdei táj, mindössze két szereplővel - nyilván ismét kortina előtt játszódott s igy közbeiktatása szcenikai problémát nem okozott, sőt, az első felvonással kapcsolatban már leirt módon, a másik két szin változását meg is könnyítette. E jelenetáthelyezés egyébként még dramaturgiailag is nagymértékben hasznára vált az előadásnak, mivel egyrészt - mint már erre céloztunk - időben tömöritette az Attinghausen - Rüdenz - Bertha vonalat, másrészt a darab amúgy is igen halvány szerelmi vonalát nagymértékben megerősítette és dramaturgiailag exponáltabb helyre hozta. Ezenkívül e változtatás még egy, igen fontos, t a rt álombéli különbözőségre is utal. Ha ugyanis e kép a negyedik felvonásban maradt volna, akkor vagy nem Bertha győzi meg Rudenzot, hogy álljon a felkelés és a haza ügye mellé, hiszen az almalelövési jelenetben, a harmadik felvonás végén már Teli mellé áll Rudenz, vagy pedig - ha az eredetiben is Bertha vezette Rudenzet az ügy mellé - akkor a harmadik felvonás végéről kellett hiányoznia Rudenz fellépésének. Ez viszont nyilván nagymértékben gyengítette volna a nagyjelenet hatásosságát, amelyben már valamennyi szereplőnek együttesen kell szembefordulnia a zsarnoksággal, s a darab - szerepköri szempontból nézve - ifjú hőse ebből az együttesből nem hiányozhat. A harmadik felvonás mindhárom képe egyébként teljes világítást igényel, igy tehát ezzel kapcsolatban semmiféle probléma nem lehetett. A negyedik felvonás volt az eredeti egyik leghosszabb felvonása. Öt képe közül egy - az előbb említett Bertha - Rudenz jelenet -, előrekerült a harmadik felvonásba, egy pedig, a felvonás utolsó képe, teljesen kimaradt. E kép kihagyásának egész egyszerűen hatásfokozó szándéka volt, ugyanis a negyedik felvonás leghatásossabb befejezése nyilvánvalóan Gessler meggyilkolása, amelynek hatását, kivált a rendezői megoldást is ismerve, tovább fokozni nem lehetett. /A felvonás végén bejövő és igen hatásos kórust éneklő irgalmas barátok nyilván nem az iró, hanem 67