Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

A romantika - pislákoló gyertyafényben

Ezzel kapcsolatban egy igen érdekes és értékes dokumentum maradt az utókorra, amely már tételesen is megvilágítja azt, hogy melyek voltak azok az átdolgozás! igények, amelyek általában szükségeltettek ahhoz, hogy egy könyv alakban, tehát irodalmi célzattal megjelent dráma e korban színpadra kerülhessen. Schiller már é— vek óta rendező a weimari színháznál, amikor utolsó befejezett drámáját, a TELL VILMOSt Írja. E drámája, a korábbi gyakorlattól eltérően, lényegesen előbb került színpadon bemutatásra, mint ahogy könyv alakban megjelent. /A darab bemutatója 1804. március 17-én volt a weimari színházban, könyv alakban viszont csak ugyanezen év legvégén jelent meg.6!- Feltehető és majdnem biztosra vehető, hogy a nyomtatott példány szövege - néhány szövegközti húzástól eltekintve - lényegében azonos az ősbemutatón elhangzott szöveggel. A darab ugyanis elsöprő sikert aratott mind a weimari, mind pedig a nem sokkal később lezajlott berlini bemutatón - bár Berlinben, politikai megfontolásokból, a szöveg néhány helyét húzták -, s e hatalmas siker eredménye lehetett, hogy a stuttgarti Cotte cég "újévi ajándékként", szokatlanul nagy példányszámban - hétezres első kiadásban, majd rögtön háromezres utánnyomásban - prezentálta olvasóinak e müveb/®^'

De a weimari bemutató és a könyv alakban megjelent példány szövegazonosságára utal az a körülmény is, hogy még a darab Írása közben, sőt, azt megelőzően is, amikor még csak pletykaként terjedt el, hogy Schiller drámát készül imi a Teli-történetből, több könyvkiadó tett ajánlatot a költőnek a darab bemutató előtti kiadására vonatkozóan, Schiller azonban e kiadói ajánlatokat elutasította s csak a már lezajlott bemutató után engedte a müvet könyv alakban kiadni.®

Ugyanakkor viszont, még a darab Írása közben, egy Ifflandhoz trott- s már többször idézett - leveléhez, ENTWURF EINES SZENARIUM ZUM TELL címen igen részletes "szinopszist” mellékel a készülő és már befejezéséhez közeledő darabból, amely szinopszis elsősorban a darab inszcenálására vonatkozó szerzői-rendezői utasításokat tartalmaz, felvonásonként s azon belül képek — ként sorra, végig az egész készülő darabon.64-E vázlatban különös érdekességet jelentenek egyebek között a diszletfestőnek adott konkrét rendezői utasítások, mint például az, hogy az első felvonás második képének díszletét, amely Stauffacher házát ábrázolja kívülről, teljes egészében egy elől lógó kortinára kell festeni, nyilván azért, hogy a jelenet alatt a kortina mögött az első és harmadik kép nagy játéktér igényű színpadképeinek átdiszitése megtörténhessék. Vagy például az első felvonás negyedik képének diszletleirásánál "NB!" alatt megjegyzi, hogy az épülő vár díszletében azért kell annyi "álló" - nem "lógó" - elemet elhelyezni, mivel e díszletet az ötödik felvonásban le kell majd rombolni.65-63