Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
De bármennyire is érdekes lenne az ilyenfajta Instrukciók szempontjából e dokumentumot alaposabban megvizsgálni, számunkra most az a fontosabb, hogy az ENTWURF szerkezeti koncepcióját az eljátszott darab tényleges szerkezeti felépítésével vessük öszsze és Így a korabeli színpadi szerkesztés bizonyos törvényszerűségeire - és kényszerűségeire - derítsünk fényt. Az első feldolgozásban kialakított felvonásszám - öt - a bemutatón is öt maradt, az eredeti elképzelés tizennyolc képe azonban a színpadon már tizenötre csökkent. A három kimaradt képről szöveg nem maradt fenn s Így azok tartalmát nem ismerjük, a szinhely-előirásokból Ítélve azonban e képek legfontosabb momentumait Schiller valószinüleg más képekbe átvitte. A képek számának csökkentése az esetleges dramaturgiai tömörítés szándékán túl, nyilván az előadás időtartamánaK rövidítését s a szcenirozási propblémáknak könnyebb megoldását is célozza, kivált ha azt is tekintetbe vesszük, hogy az előadott váltósat felvonásokon belüli képbeosztása is lényegesen arányosabb, s Így könnyebben is lebonyolítható, mint az eredeti vázlatban. /Az eredeti vázlat öt- három - kettő - öt - három felvonásokon belüli képbeosztása helyett az előadott darab képbeosztása: négy-kettő - három - három- három volt./ Különösen szembeötlő a különbség a harmadik és a negyedik felvonás képbeosztása között, amelyeknél az eredeti vázlatban óriási az aránytalanság. Viszonylag rövid volt ugyanis az ötfelvonásos drámaszerkezetben legfontosabb és legsúlyosabb harmadik) felvonás s ezt egy kibirhatatlanul hosszú, öt képes negyedik felvonás követte, pedig az effajta drámaszerkesztésben a drámai csúcspont után következő negyedik felvonás csak bizonyos pihentető funkciót szokott betölteni az ötödik felvonásban következő drámai végkifejlet előtt, E szerkezeti probléma az olvasott műben kisebb súllyal jelentkezik, mint egy előadott műnél, ahol a harmadik felvonásvégi nagyjelenet után már nem lehet a nézőt hosszú negyedik felvonással terhelni. Nyilván e képbeosztási átrendezésnél a próbák során ez a szempont is nagymértékben latba esett. Az- eredeti első felvonás öt képe a színpadi előadásban négyre csökkent. Ez elsősorban nyilván az expozíció rövidítését szolgálta, kivált, miután a kihagyott kép színhely-megjelöléséből arra következtethetünk - terem Attinghausen házában -, hogy ez azonos az általunk ismert példány második felvonásának első képével. E kép hátrábbhelyezésével Schiller nemcsak rövidített, de egyszerűbbé és könnyebben érthetővé tette az amúgy is meglehetősen bonyolult expozíciót, ezenkívül, mint majd a későbbi változtatásokból látni fogjuk, egymáshoz közelebb hozta azokat a képeket, amelyek 64
