Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
ság kedvéért tehát egyelőre száműznöm kell a szinrehozás gondolatát."58* Úgy gondolom e levél nem szorul kommentálásra! De nézzünk egy másik Schiller-levelet, ugyané tárgyban, néhány hónappal későbbről keltezve "... Már magam sem tudom, hogy állok Schrőderrel, és jóformán elhatároztam: teljesen elvetem a WALLENSTEIN szinrevitelének gondolatát. A végleges kidolgozással lehetetlen oly korán elkészülnöm, hogy szeptemberben, vagy október elején előadhassa, hiszen Schrődemek Böttingerhez intézett saját kijelentése szerint több hónapra van szüksége ahhoz, hogy ilyen szerepet betanuljon, tehát legkésőbb julius közepéig meg kellene kapnia a darabot. Addig, ha minden kötél szakad, össze tudnék csapni valami vázlatfélét, amely színpadi célra megfelelne, de èz a külső cél érdekében elsietett munka megrontaná tiszta hangulatomat a későbbi nyugodt kidolgozáshoz. Ezért úgy gondolom, szabadon, és a színházra való minden tekintet nélkül folytatom utamat, s amennyire lehetséges, megőrzőm hangulatomat. Ha WALLEN5TEIN egyszer elkészült és nyomtatásban megjelent, akkor már nem érdekel tovább, s sikkor inkább ráérek majd ilyesmin gondolkodni. "59. Szervesen hozzátartozik ehhez a színigazgató Goethe válasza: "A WALLENSTEIN dolgában nem tudnék tanáccsal szolgálni, bár - különös tekintettel munkamodorára, a darabra, amennyire ismerem, s egyéb külső körülményekre - magam is azt hiszem, hogy szándéka bizonnyal a leghelyesebb. Senki sem szolgálhat két urnák, s valamennyi ur közül legkevésbé a német színházban ülő közönséget választanám magamnak, amelyet ez alkalommal megint jobban megismerterru"60. e levél egyébként ékes bizonyitéka annak, hogy a színigazgató Goethe sokkal kevésbé volt színházi ember, mint Schiller, már ebben a periódusában is, amikor pedig még nem volt aktív szinházi ember! Nem biztos ugyanis, hogy az egykorú néző hibás volt abban, amiben Goethe elmarasztalja. Hiszen az egykorú néző joggal követelt teljes illúziót a színházban. Visszatérve azonban az előbbi Schüler-levélre, az úgy gondolom nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a Schrőderre vonatkozó passzus nemcsak a sürgetés tényét aposztrofálja. Schröder ugyanis - szemben a darab iroda! mi célzattal készülő szövegével - nyilván azt a bizonyos "színpadi célra megfelelő vázlatfélét" kérte Schillertől, mert neki az előadáshoz nem a nyomtatásra szánt dar a b r a, hanem erre volt szüksége. Schiller viszont ekkor még inkább az olvasónak, mint a színházban ülő nézőknek ir! Később azonban amikor már a weimari színháznál rendezőként működik, úgy látszik ez az ellentmondás a színház javára oldódik fel, persze azért annyira költő marad, hogy az Írott darab és az eljátszott darab közötti szövegkülönbség szükségességét továbbra is érezze. 62
