Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
Nézzük meg ezután a színészi gesztus másik funkcióját, a szövegközötti, bizonyos fokig önálló életet élő, kiegészítő játékot, E gesztustipusnak a romantikus színjátszásban nyilván sokkal kisebb jelentősége és lehetősége volt, hiszen a szöveggel, vagy legalább is hanggal meg nem erősített gesztus a rossz látási viszonyok között túlságosan nagy hatású nem lehetett. A. gesztus e fajtáját nyilván nem is nagyon alkalmazták, amire vonatkozóan ismét Lessinget Idézzük: "Ha az orditozást, a ficamokat ”hév"-nek tartjuk, akkor tagadhatatlan, hogy ebben a színész túl messzire mehet Ha azonban a hév a gyorsaságban és elevenségben nyilvánul meg, amellyel a szinész minden porcikája hozzájárul ahhoz, hogy játékával a valóság látszatát keltse: akkor nem kellene azt kívánnunk, hogy a valóságnak ezt a látszatát a legszélsőbb illúzióig fokozottnak lássuk, ha lehetséges volna, hogy a szinész túl sok hevet alkalmazna e tekintetben. Ez tehát nem is lehet az a hév, amelynek mérséklését Shakespeare megköveteli." /Ti.: a Hamlet színészeknek adott tanácsaiban/31. Ez a "gyorsaság és elevenség" nyilvánvalóan a játék olyan tempóját jelentette, amely a dikció szünet nélküli á— radására épült és eleve kiküszöbölte a szövegközti játékokat. A szünet ugyanis az adott fényviszonyok között feltétlen feszültségcsökkenést eredményezett, mivel vizuális feszültségteremtésre mód a rossz látási viszonyok között nem volt, Ha mégis szükség volt a lelkiállapot szövegközti szünetekben való kifejezésére is, kivált nagy indulati tartalmú jelenetekben, akkor inkább a gesztusnál sokkal jobban látható m o z g á s — hoz, indulatos helyváltoztatásokhoz folyamodtak. Erre vonatkozóén egy sor ékes és szemléletes példát találhatunk Schiller drámáinak zárójeles instrukcióiban. Ezek az instrukciók többnyire olyan szituációkhoz tartoznak, amelyekben, ha mai színpadon betüszerint végrehajtanák ezeket az utasításokat, akkor a jelenet a szerző szándékolt hatásával ellentétesbe fordulna, menthetetlenül nevetségessé válna. Nézzünk meg - találomra - néhány ilyen instrukciót Schiller ÁRMÁNY ÉS SZERELEM cimü drámájából. Az első felvonás első jelenetének indító instrukciója szerint Miller, mielőtt megszólalna "gyors léptekkel fel-alá já r",32, Vagy az első felvonás ötödik jelenetében, amikor von Walter- Wurm tói megtudja fia Lujza iránti szerelmét, az instrukció szerint a miniszter "fel-alá jár, visszafojtja haragját ".33, Ferdinand, amikor apja közli vele elhatározását, miszerint a ladyt feleségül kell vennie - " r émülten hátrál" .34. De a lady is, a második felvonás első jelenetében, miközben Ferdinándot várja, "nagyon izgatott, feláll és végigmegy a termen" .35. Vagy amikor a komornyik meg-47
