Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
pen festett díszlet» amely, azon túl, hogy nagymértékben gyengítette volna az Indítás színi hatását, a helyszínről sem adott volna vizuális impressziót a közönségnek. Ez pedig az egész előadás szempontjából igen fontos volt, erről Schiller, sem mint drámaíró, sem mint rendező nem mondhatott le. Más kérdés, hogy Schiller drámaírói zsenialitásából és rendezői leleményéből eredően az inditó kép nem maradt üres tabló, hanem ezt, az utána következő vihar szuggesztiv hangulati kontrasztjaként is kihasználta, ami által sokkal robbanóbb erővel tudta elindítani a drámai konfliktust. A fentebb idézett helyszin-leiró instrukció azonban csak a bevezető instrukció első része. Schiller az indításhoz még további utasitásokat is ad. "Még a függöny felgördülte előtt hallani a pásztorkürtök és a nyájak összehangzó kolompjait - ez a függöny felgördülése után is folytatódik még egy ideig."22. Ez megint igen érdekes rendezői megoldásra, ha úgy tetszik "fogásra” utal. Ha ugyanis a fentebb leírt módon a képet idillikus hangulattal inditja a szerző-rendező, akkor viszont ezt hatásosan akarja megcsinálni. Viszont az ennek érdekében lehetséges vizuális impresszió, az előbb leírtakból és a maximális fénymennyiség erejének elképzeléséből nyilvánvalóan igen kevés. Hiszen ragyogó napfényt bármily sok pislákoló gyertya fényével sem lehet ittuziótkeltően ábrázolni, még a diszletíestés már említett lehetőségeit figyelembe véve sem. Tehát még a függöny felgördülte előtt, akusztikai utón, pasztorális zene és hangeffektusok segítségével, előre kondicionálja a rendező a nézőt arra, hogy a függöny felgördülte után a képet napsütöttnek, ragyogónak lássa. Ehhez az akusztikai impresszionáláshoz, a függöny felgördülte titán, még verbális impresszionálás is járul. Jenni, a halászfiu a színpadon látható, ringatózó csónakban áll és énekel: A tó mosolyog, vize fürdeni csábit, Fiú alszik a parton, zöldéi a pázsit... Majd néhány mondattal később e hangulati információt még jobban kibővíti a színen kivitt éneklő pásztor Is: Ti napos legelők! A mezőktől, a fáktól Búcsúzik a pásztor, Oda a nyár.2 3. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a halászfiu, a pásztor, majd később Wemi, a vadász egy összefüggő, háromszakaszos románcot énekel, amelynek a dreimal szituációtól látszólag független cselekménye az iöIlii Indításból a természet vad erőivel való össze— 38
