Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
A romantika - pislákoló gyertyafényben
tot is látni lehetett, sőt, valószinüleg ezeket még kisebb "versätzekkel", magukban álló kis diszietelemekkel is hitelesítették. Feltehetően egy ilyen, egészen alacsony s talán hullámokat ábrázoló versatz mögött állott a kerekeken gördülő s igy később kihúzható csónak is. A kulisszák többsége nyilván erdőt ábrázolt, az egyik első viszont Ruodi halász kunyhóját ábrázolta, mégpedig természetesen a rivaldával párhuzamosan, síkban, úgy, hogy a kunyhóból való kijövés nem ajtón történt, hanem a szereplő egyszerűen kijött a kulissza m ö g ü 1 . Egy másik kulissza, feltehetően az egyik átellenes hátsó, szirtfokot ábrázolt, mögötte rejtett emelvénynyel. Ezen állt a jelenet legelején és a végén Wemi, a vadász s a jelenet utolsó pillanataiban, hátrafelé tekintve, innen "konferál háttá" a közönségnek Teli csónak-utját, azt az illúziót keltve, hogy ő látja azt, amit a közönség nem lát. A szinpad középtere valószínűen üres volt, hiszen erre vonatkozóan az instrukció semmiféle utasítást nem ad, s a jelenet során sincs szükség sem ülőalkalmatosságra, sem más kellékre. Ha volt is a színpadon egy-két rönk, vagy belógatott fa, az csak a viszonylag nagy tér kompozicionális megbontását szolgálhatta. Ugyanakkor a csónakot eltakaró hullám-versatzen kívül, közvetlenül a háttér előtt még egy nagyobb, mozgatható hullám-versatznek is kellett lennie, amit a vihar pillanataiban hátulról mozgattak, hullámzás illúzióját keltve ezzel. Erre vonatkozóan Schiller ad maga utasítást egy Ifflandhoz Írott levelében: "A tó egy részének mozgathatónak kell lennie, mert azt a viharban látni lehet majd.”20. A kép kezdeti megvilágítása nyilván teljes fénnyel történt, hiszen az indítás pillanatában a képnek napfényes, "ragyogó" hangulatot kell árasztania. Persze az is valószínű, hogy a háttér festési technikája, szinei és "fényei" is ezt a hangulatot sugározták. Itt azonban egy pillanatra meg kell állnunk. Az egész jelenet során lényegében csak a viharnak van dramaturgiai funkciója, az azt megelőző nyájas, idilli hangulatnak egyáltalán nincs. /Bele szokták ugyan e jelenetbe magyarázni azt, hogy Schiller az indítással a svájci nép idillikus boldogságát akarta ábrázolni, amelybe berobban a helytartó zsarnoksága, ez azonban teljesen téves nézet, hiszen a cselekmény kezdetén már hosszú ideje sanyargatják a császári helytartók az országot!/^1* Akkor hát miért indítja igy Schiller e jelenetet, miért nem kezdi rögtön a viharral, aminek segítségével elkerülhetne egy igen nehezen megvalósítható világítási változást. Ennek oka, úgy gondolom, igen egyszerű. Ugyanis, mint már mondottuk, a sötétebb tónusu világítás, a kor színpadán - színezés! lehetőség hiányában — kizárólag az amúgy is igen csekély mennyiségű fény további jelentékeny csökkentésével volt megoldható, ilyen kevés fényben viszont egyáltalán nem érvényesülhetett volna a feltehetően igen szé-37
