Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Előszó helyett: a szerző magamentése
Igen ám, de akkori szemlélettel közelítve, a dolog azért nem volt ilyen egyszerű. Akkoriban ugyanis a tudósok elsősorban az ókori Egyiptom eseménytörténetének adatkutatásával foglalkoztak s igy számukra egy lelet értékét elsősorban az határozta meg, hogy milyen történeti adatokat tartalmaz. A rosette-i kőlap éppen azért volt számukra különösen becses, mivel görög nyelvű szöveg állt rajta, amelynek elolvasásával értékes adatok birtokába jutottak. S mivel a görög szöveg azt is tartalmazta, hogy a másik két Írással ugyané szöveget vésték a kőbe, tovább már nem is érdekelte őket a kő. Champollion érdeme, hogy ő éppen abban a tényben ismerte fel a hieroglifák megfejtésének kulcsát, ami a többi tudósok számára a görög szöveg elolvasása után érdektelenné tette a követ. Ez a champollioni példa második nagy tanulsága. Amikor Champollion éppen a bilingvis szöveg birtokában egyszerit számlálással megállapíthatta, hogy a hieroglifa Írás a a betűírások kategóriájába tartozik: e felfedezés sem volt csekélység, a tényleges és teljes megfejtéshez azonban még édes-kevés volt. Hiszen az első felfedezésből az még nem derült és nem derülhetett ki, hogy például a hieroglifákat balról jobbra kell-e olvasni, vagy megfordítva, alulról felfelé-e vagy megfordítva, alkalmazott-e ez az Írásrendszer Írásjeleket, mert fia alkalmazott, akkor ezeknek rajzban azonos mlnőségüeknek kell lenniök a betűjelekkel, s folytathatnánk még a sort a felmerülő problémák sokaságával, de ez már az irásfejtés szaktudományának körébe vágna, E temérdek probléma egyébként Champolliont is már majdnem elcsüggesztette, pedig ő igazán konok és kitartó ember volt. A végső megoldáshoz, a híres "je tiens l’affaire!"-hez végül is intuitiv utón, egy zseniális ötlet segítségével jutott el.6" Ez az ötlet pedig nem volt más, mint az, hogy a hieroglif szövegben e— lőforduló néhány olyan jelcsoport, amely azonos, ovális keretben - úgynevezett "cartouche"-ban - van, a görög szövegben előforduló királynevek megfelelője. Erre az ötletre Champollion nem nyelvészeti ismeretei alapján jutott, hanem egy olyan feltételezés, h ip o t é z i s alapján, amelyet az egyiptomi társadalmi berendezkedés, a királykultusz, valamint a feliratok egykori célja és rendeltetésének ismeretében következtetett ki. Magyarán: úgy jutott a megoldás kulcsához, hogy megpróbált beilleszkedni az egykorú "Írók" - akik manuálisan Írtak! - gondolkodásmódjába. Ez a champollioni példa harmadik nagy tanulsága. Champollion módszerével azután a hieroglifákat előbb-utóbb, többkevesebb további nehézség árán megfejtették. Megismertek tehát egy Írást, de ezzel a régi Egyiptom titkainak megfejtéséhez még nem sokkal jutottak közelebb. Hiába ismerték ugyanis az Írás jelelő
