Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

a másik pedig, ugyancsak athéni viszonylatban, az Akropolisz lábánál feltárt O d e i o n .

A Dionüszosz-szinház hatalmas, szabadtéri szinház volt, hussharmincezer embert befogadó nézőtérrel s a görög szinpad minden ismert kellékével. Az nyilvánvaló és sokszorosan bebizonyított tény, hogy az általunk ismert antik görög tragédiákat e színházban adták elő s az egykori görög színjátszásról létező ismereteink ezt az összefüggést alapvetően feltételezik. Ezt nem is áll szándékunkban kétségbevonni.

Akkor viszont önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy mi célt szolgált a másik szinház, amelyben egyébként az ismert görög drámák nem is voltak előadhatók. Hiszen az Odeionok általában kicsinyek voltak - legalább is a szabadtéri színházakhoz viszonyítva-, s még a legnagyobbakba is csak legfeljebb egy-kétezer ember fért el. Az athéni Odeion például egészen kicsiny volt, nemcsak a romjaiban ma is meglévő és későbbi keletkezésű Heródes Attikosz fedett színháza, hanem a görög dráma aranykorára eső, Periklész építette régi Odeion is. Mit csináltak tehát ezekben a színházakban?

E kérdésre az antik görög színjátszással kapcsolatos kutatás mind a mai napig nem fordított különösebb figyelmet. Általában megelégszenek annyival, hogy az Odeion "dalszínház" volt, amelyben főleg zenei előadásokat tartottak. Azt a körülményt most ne is firtassuk, hogy a "dalszínház" elnevezés azt feltételezné, hogy a szabadtéri, drámai előadások - mai értelemben véve - úgynevezett p r ó z a 1 előadások lettek volna, s ezenkívül létezett volna valamiféle antik görög "opera”, is, amit viszont az Odeionokban adtak elő. Ez ugyanis már első pillantásra is egyszerűen badarság, hiszen a görög tragédia előadása maga volt az egykorú "operamivel a drámai részleteket zene és tánckisérettel adták elő. Tehát semmiféle jogcímünk nincs azt feltételezni, hogy volt egy görög daljáték -forma is, eltérő a görög tragédiától, amelyeket kis színházakban mutattak volna be. Az ott tartott előadások legfeljebb koncert jellegű előadások lehettek. Itt legfeljebb lirai költők adhatták elő verseiket lant és fuvolakisérettel. Tehát ilyen értelemben az Odeion nem szinház volt, hanem mai terminológiával élve: hangversenyterem. Ezzel tulajdonképpen az Odeinok funkciójának problémája meg is lenne oldva, mint ahogy általában a kutatók meg is szoktak ezzel a feltételezéssel elégedni.

Van azonban egy másik, ugyancsak adatokkal dokumentált funkciója is az Odeionnak, erről is általában említést szoktak tenni, de ennek azután végképp nem szoktak különösebb figyelmet szentelni. Ez pedig az, hogy az Odeion volt a proagonok mai szóval talán egyelőre leginkább a drámai előadások főpróbáinak nevezhetnénk - színhelye is.^8-108