Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)
Miért játszott három színész hét szerepet?
Itt már, úgy vélem, igen érdekes adatra bukkantunk, olyanra, armelyet ha beillesztünk a görög színjáték ismert struktúrájába, nemcsak meg tudjuk magyarázni e kétséges rendeltetésű épületek igazi funkcióját, hanem olyan összefüggéseket is nyilvánvalóvá tehetünk, amelyek újabb bizonyítékokat szolgáltatnak a struktúra bizonyos törvényszerűségeihez, vonásaihoz. Nézzük hát meg közelebbről és konkrétan a problémát. Az ' eddig Is nyilvánvaló volt, hogy az egykorú görög szinielőadásokat - lényegében csakúgy, mint a mai előadásokat - próbamunka előzte meg. Az is nyilvánvaló, hogy e próbamunka célja az volt, hogy az előadás minden izében kidolgozott, a lehetőségekhez és az igényekhez mérten tökéletes formában kerüljön a közönség elé, kivált azért is, mivel e korban az előadások díjért folyó versengések voltak, tehát a dij megnyerése érdekében a lehető legtökéletesebb produkciót kellett nyújtani. Ha viszont a produkció tökéletes kidolgozása és begyakorlása volt a próbák célja, akkor az is nyilvánvaló, hogy ez csak az esetben volt lehetséges, ha a közönség reagálásain kivül a próbák idején az előadás minden feltételét kipróbál tátják a színészekkel, hogy az előadás során meglepetés ne érhesse őket. Ez viszont azt tenné logikussá, hogy a próbákat, miként manapság, az előadás helyszínén és körülményei között tartsák meg. Hogy csak egyetlen konkrét indokot említsünk: az antik görög szinház hatalmas nézőterének "átbeszéléséhez" - bármily jók is voltak a természetadta akusztikai viszonyok - a színész igen intenzív fizikai kondicionálására volt szükség. Nyilván ki kellett próbálni, hogy a mondott szöveg a nézőtér legtávolabbi pontján is érthető-e s a megfelelő hangerőt be kellett gyakorolni. Azaz... be kellett v o 1 n a gyakorolni és ki kellett volna próbálni, mivel ezt a valóságban nem tették meg, hiszen nem az előadás tényleges színhelyén próbáltak, hanem az egészen más körülményeket biztositó Odeionban. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon miért? Nos, azt hiszem a kérdés megválaszolása érdekében nem kell túlságosan megerőltető "detektivmunkát" végeznünk, nyilván már az olvasónak is száján a felelet: csak az lehetett a furcsa szokás oka, hogy az akkori szinielőadások versenyek voltak, ahol maga az e 1 ő a d á s volt a verseny tárgya, mégpedig nyilván azáltal, hogy a közismert témát a szerző, a betanító és a színészek m ilyen uj leleménnyel dolgozták fel, tehát az ügy természeténél fogva a produkciót a versenyt jelentő előadásig a legnagyobb titokban kellett tartani. Ehhez viszont arra volt szükség, hogy a betanulás egész folyamata, mai szóval a próbamunka, olyan helyen folyjék, ahol még a rosszabb kondíciók órán is, de maradéktalanul biztosítható az előkészületek titkossága. Ez nyilvánvalóan szabadtéri körülmények között nem volt lehetséges, ezért volt 109
