Katona Ferenc: Szabálytalan színháztörténet. I. - Korszerű színház 93. (Budapest, 1967)

Miért játszott három színész hét szerepet?

az üzenet közlés, kérdés vagy utasitás-e, magyarán, hogy az üzenet végéről hiányzó jel pont, kérdőjel, vagy felkiáltó jel-e.Tehát tudtuk, hogy milyen újabb adat keresésére kell az energiánkat fordítanunk!/

Mindent összevetve, nyilván világos már az olvasó előtt, hogy a rekonstrukciós módszereket illetően az első, a formális módszer mellett tesszük le a garast, azzal, hogy ez esetben a rekonstruálandó adatot magába foglaló struktúrának - példánkban a magyar nyelvnek mint jelrendszernek -I a tökéletes megismerését kell mindenekelőtt céllá tűznünk magunk elé. E módszer ugyanis akkor is közelebb visz a rekonstrukcióhoz, ha a rekonstruálandó tény tartalmára vonatkozóan alig rendelkezünk adatokkal.

E módszer előnybehelyezése a másikkal szentben viszont nem jelentheti azt, hogy ha adott esetben mégis birtokába jutunk a rekonstruálandó adattal kapcsolatos tártál mi összefüggéseknek, azokat ne használjuk fel a formális rekonstrukció megkönnyítésére és meggyorsitására.

4.

E hosszadalmas kitérő után már bizonyára joggal türelmetlen az olvasó és joggal teszi fel a kérdést, hogy mi köze volt mindennek fejtegetéseink alapvető tárgyához, a színháztörténeti kutatás módszereihez?

A felelet azonban, úgy gondolom, már eléggé kézenfekvő. Hiszen e kitérő előtt gondolatainkat a szinháztörténeti rekonstrukció különféle módszerei és lehetőségei foglalkoztatták s e tárgyunktól látszólag távoleső kitérőben nem tettünk egyebet, mint az általános rekonstrukciós módszerek két alapvető modellj ét vázoltuk fel. Újabb kérdés most már csak az, hogy e modellek hogyan alkalmazhatók a szinháztörténeti rekonstrukció módszereire?

Bizonyára emlékezik még az olvasó arra, amit korábban Bieber egyik állításával kapcsolatosan mondottunk, az antik görög színjátszás vonatkozáséban. Arról volt akkor szó, hogy Margaret Bieber egy sor vázarajz alapján, amelyek mind, kisebb-nagyobb jeltérésekkel Euripidész-témákat ábrázolnak, arra következtet, hogy Euripidész drámáit gyakorta ismételték nemcsak Athénben, hanem szerte egész Nagy-Görögország területén is.

Bieber következtetése nyilvánvalóan a "tartalmi rekonstrukció" körébe vág, hiszen több-kevesebb általa ismert adat - képzőmüvé-105